Jelképrombolás az 1956-os forradalomban Budapesten

National Széchényi Library

Az 1956-os forradalom alatt a budapestiek egyik első dolga volt, hogy a politikai elnyomás szimbólumait elmozdítsa a helyükről, vagy megsemmisítse azokat. Ez a kiállítás ennek állít emléket.

Jelképháború
A második világháborút és különösen a Magyar Népköztársaság 1949-es megalapítását követően az országot elárasztották a Szovjetunió vagy a helyi kommunista rezsim előtt tisztelgő szobrok, jelképek, emlékművek. Az emlékezetpolitika átalakulása jóformán minden utcasarkon érzékelhető volt.

„A nagy Sztálinnak a hálás magyar nép” – olvasható a Tőzsdepalota épülete előtt álló szoborcsoport talapzatán az akkor új magyar címer alatt. Az ábrázolt munkáscsalád bizakodva tekint a jövőbe.

A rezsim nem azt nyújtotta, amit ígért. A forradalom kitörésekor a csalódott vagy legrosszabb sejtésüket beigazolódni látó emberek természetes módon először az ilyen és ehhez hasonló alkotásokon vezették le dühüket.

A szovjetek „valóban felszabadulást hoztak egy tarthatatlan és erkölcstelen, tragikus helyzetből. De szabadságot nem hoztak, mert az nekik sincs, s mert szabadságot nem lehet kívülről hozni” – állapította meg 1947-ben Márai Sándor naplójában. A történelem őt látszott igazolni. A szovjet katonai jelenlétet a többség a nemzeti szuverenitás korlátozásaként értelmezte és a forradalomban a szovjet emlékművek a tiltakozók elsődleges célpontjaivá váltak.

A vörös csillagokat, különösen azokat, amelyek meghatározó mértékben rányomták bélyegüket az elmúlt években a város megjelenésére, igyekeztek eltávolítani. Az efféle akciókhoz a tűzoltók nyújtottak gyakran segítséget a nézelődők nagy megelégedésére.

Ruszkik, haza!
A tüntetők és a legkülönfélébb hátterű és meggyőződésű forradalmárok egyik legfontosabb követelése az volt, hogy a szovjet csapatok azonnali hatállyal hagyják el a Magyar Népköztársaság területét.

Az itt látható röplap például október 29-én arra szólítja fel Nagy Imre kormányfő „elvtársat”, hogy a szovjet alakulatokat vonják ki – ha nem is az országból, de legalább – a fővárosból. „Az ötnapos szörnyű testvérháború után végre szűnjön meg a vérontás” – fogalmaz a felhívás.

A szovjetellenesség nem feltétlenül jelentett minden esetben oroszellenességet. „Orosz barátaink! Ne lőjetek ránk! Nem vagyunk fasiszták! Nem vagyunk sztálinisták! Független, demokratikus Magyarországot akarunk! Ne lőjetek ránk! Ne lőjetek munkásokra, parasztokra, értelmiségiekre!” – fordult a szovjet katonákhoz a „Forradalmi Magyar Ifjúság”. Katonáit a szovjet hadvezetés úgy dezinformálta, hogy fasiszta ellenforradalmi bandák ellen kell harcolniuk. Erre reagálva készültek a hasonló röplapok, és a Szabad Európa Rádió is sugárzott orosz nyelvű közleményeket.

Felhívás az orosz katonák felé, SZER, 1956. október 27

A magyar közvélemény bizalommal tekintett az ENSZ-re, és általános volt a várakozás, hogy a szervezet békefenntartó csapatokat, de legalábbis megfigyelőket küld az országba. Ez az Egyetemi Forradalmi Bizottság által készített röplap azonban azt sugallja, hogy az ENSZ-csapatok éppúgy veszélyeztetnék Magyarország függetlenségét, mint a szovjetek. Ehelyett anyagi segítséget sürgettek a világszervezet részéről.

A Szabadság-szobor
Az egyik első szobor, amelyet a forradalom kitörését követően ledöntöttek, a Gellérthegyen, a Szabadság-szobor talapzatán álló négy méter magas szovjet bronzkatona volt.

Komoly erőfeszítésbe került ledöntése: magyar katonák és civilek az acélsodronyba kapaszkodva együttes erővel igyekeznek a szobrot kifordítani állásából.

Amint sikerrel jártak kalapácsokkal fogtak neki a szobor szétverésének.

A ledöntött szobor talapzaton meredező csizmájára nemzeti színű lobogókat erősítettek.

Szovjet hősök emlékműve
A Szabadság-téren található szovjet emlékművet 1946-ban emelték a Vörös Hadsereg Magyarországon elesett katonái emlékére. Ez az egyetlen jelentős szovjet emlékmű, amely ma is a helyén áll.

A forradalom alatt a vörös csillagot leverték a tetejéről és eltávolították a szovjet címert is az oldaláról.

A diktatúra jelképeinek eltávolítását az összegyűlt tömeg boldogan ünnepli.

Az itt látható kisfilm azt mutatja be korabeli felvételek segítségével, hogy miként távolították el vagy rombolták le a totalitárius jelképeket. A Sztálin-szobor ledöntése itt nem látható: azzal külön kiállítás és kisfilm foglalkozik.

Az államszocializmus korszakát túlélt legfontosabb, a rendszerhez kapcsolódó szobrok manapság a Memento Parkban találhatók. 1956-ban azonban e szobrok egy része és azóta elpusztult társaik a városkép meghatározó elemei voltak.

National Széchényi Library
Közreműködők: történet

Ezt a tárlatot és a videófilmeket az Országos Széchényi Könyvtár 1956-os Forradalom Digitiális Bölcsészettudományi Projektjén dolgozó munkacsoport készítette a Google-lal együttműködésben.

A Projekt az 1956-os forradalom GoogleMaps segítségével georeferált élő archívumát hozza létre, különös tekintettel a vizuális örökségre (a filmekre és a fényképekre). További információk a honlapon: www.1956online.hu

A készítők szeretnék megköszönni a MANDA Archívumnak, a Fortepannak (www.fortepan.hu) és az 1956-os Intézetnek (jelenleg az OSZK része) a Projekt támogatását. A tárlat és a videófilmek részben ezen intézmények anyagaira támaszkodik.

Közreműködők: az összes médiatartalom
A kiemelt történet egyes esetekben független harmadik féltől származhat, mely nem feltétlenül tükrözi az alábbiakban felsorolt, a tartalmat szolgáltató intézmények véleményét.
Fordítás a Google-lal
Kezdőlap
Felfedezés
Közeli
Profil