A gyári csempelapot a kompozíció által megkívánt méretre vágták. Előlapján élénk színű, vastagon domborodó mázfoltokkal festették meg a képet, mélyebb, sötét kontúrok akadályozzák meg a színek egymásba folyását. A rekeszzománc munkákra emlékeztető technikai megoldás (émail cloisonné) teljes összhangban áll a „cloisonnisme” művészi elvével. A Rippl-Rónai által tervezett kárpitokra is jellemző, a művész által „gömbölyűnek” nevezett barna kontúrvonalak között tiszta, élénk, egymást kiegészítő, sárga-ultramarinkék és okker-türkiz színek ragyognak, a semleges szürkék és barnák mellett. A kétoldalt virágokkal díszített bordűrrel szegélyezett képecske fiatal, tollas-kalapos hölgyet ábrázol, aki egy körhinta lovacskáján kering, hosszú szoknyája és övszalagja lobog. A háttérben a mutatványos bódé ponyvája, a kép alsó szélén a körhinta talapzata jelenik meg, egyszerű, jelzésszerű mértani formákkal. Az ábrázolás a nyugalom és a mozgás érzetét egyaránt képes felkelteni. A vidám, játékos téma, a körhinta és a nőalak az élet körforgásának szimbolista gondolatkörét is felidézi. Az élmény természetességét és mélyérzelmű jelentését mindig egységben tartó festőművész, Rippl-Rónai ezzel a motívummal elmélyülten foglalkozott. O. J. Bierbaum felkérésére berlini folyóirata, az „Insel” lapjain tervezte Caroussel (Ringelspiel) címmel megjelentetni színes rajzsorozatát, ám erre nem került sor, minthogy a folyóirat megszűnt. A kerámiakép ceruzarajz tervlapját a Magyar Nemzeti Galéria őrzi. (Ltsz. 1911-326.) Sajnos a kivitelező műhelyről a tárgyra utólag ráírt megnevezésen kívül nincsen adatunk. Feltehetően kapcsolatban volt André Matthey működésével. Ambroise Wollard őt nevezi meg a Nabis-csoport festői által készített kerámiatervek kivitelezőjeként (Fréches-Thory, Perucchi-Petri 1993, Nr. 184.). A Matthey és Rippl-Rónai közötti munkakapcsolatra utal továbbá, hogy Matthey művei között publikálnak olyan tányért is, amelyen Rippl-Rónai jellegzetes motívumaira ismerhetünk (Schlumberger 1962, 26.) Aristide Maillol falikútjai, Pierre Bonnard kerámiái, és különösen Ken-Xavier Roussel és Maurice Denis csempeképei tartoznak össze, a Nabis művészcsoport és Matthey korai, 1895–1900 közötti együttműködésére utalva. (Fréches-Thory, Perucchi-Petri 1993, 355., Nr. 184., Nr. 197., Nr. 210.) Rippl-Rónai 1897-ben, Siegfried Bingnél, az Art Nouveau-szalon négy termében rendezett kiállításán „emailszerű majolikadekorációkat” is szerepeltetett. Feltehetően köztük volt e műtárgy is.
Érdeklik a(z) Visual arts témájú hírek?
Friss híreket kaphat a személyre szabott Culture Weekly-hírlevéllel
Készen is van!
Ezen a héten érkezik az Ön első Culture Weekly-kiadása.