Clutha díszüveg

Christopher Dresser korának egyik legjelentősebb brit tervezője volt. Az üveg mint anyag az 1880-as évek közepén került érdeklődésének előterébe, ekkortól tervezett Clutha-üvegeket a glasgow-i James Couper &Sons számára.
A Clutha név egyes források szerint a Clyde folyó skót nevéből ered. A másik elképzelés szerint a cloudy, azaz felhős kifejezésre vezethető vissza. A Clutha-üveg – a James Couper &Sons manufaktúra e karakteres terméke – szabadon formált, fúvott üveg, melynek alapanyaga jellemzően buborékos, sávokban színezett. A forma rendszerint csavarodó és aszimmetrikus.
A John Ruskin és William Morris munkássága nyomán kibontakozó Arts and Crafts mozgalom elveivel összhangban Dresser is az üveg olvadt állapotában történő megmunkálását tekintette elsődlegesnek, mely a leginkább alkalmas arra, hogy az anyag sajátosságait érvényre juttassa.
A The Studio hasábjain 1899-ben jelent meg az a Christopher Dresser tervezői munkásságát méltató cikk, mely számos képet is közölt a művész alkotásairól. Az egyik reprodukció az Iparművészeti Múzeum Clutha-üvegének egy analóg példányát mutatja be. Nem kétséges azonban, hogy a budapesti darab egy évtizeddel korábbra datálható. Radisics Jenő – az Iparművészeti Múzeum akkori főigazgatója – az 1889. évi párizsi világkiállításon találkozott először ezzel a tárggyal. A Clutha-üveget Louis Delamarre-Didot vásárolta meg, és 1890-ben nagylelkűen az Iparművészeti Múzeumnak ajándékozta.