Nagy Sándor a magyar szecesszió egyik legfontosabb műhelye, a gödöllői művésztelep egyik alapítója, sokoldalú, meghatározó művésze volt. Az 1914-ben tervezett Magyar Iparművészet-címlapján a szöveg teljesen háttérbe szorul a minden felületet kitöltő ornamentika mögött. A címmező alatt a művészet két allegorikus alakja áll a lobogó tűz körül, szinte táplálva azt, ruházatuk az ősmagyar múltat idézi. A lángok alatt geometrikus formák, stilizált növények, ember- és állatalakok állnak, de a magyar címer is felismerhető. A jelentést hordozó motívum zöld színével is elválasztott ornamentális keretet kétoldalt növényi indákból összeálló, riasztó maszkok, fent és lent pedig a fríz mezőiben kuporgó gnómok alkotják. A keret jobb alsó sarkában, egy szörnyalak lába alatt látható a művész monogramja. A növényi részekből szerkesztett maszkok Nagy Sándor más munkáin is felismerhetőek, többek között a marosvásárhelyi Kultúrpalota üvegablakainak díszítőmotívumai esetében. A Díszítőművészet című folyóirat 1914/2. számának színes mellékletlapján a művész „fantáziás mütyürkéknek” nevezi ezeket az ornamenseket, ezzel elzárja az értelmezés lehetőségét.