Daguerreotype of Sándor Petőfi

Daguerreotype portrait of Sándor Petőfi by amateur photographer Gábor Egressy, 1845; Size: 100 x 70 mm This daguerreotype is the only photograph of Sándor Petőfi (1823–1849), the most famous 19th century Hungarian poet. It is also one of the earliest portrait daguerreotypes in Hungary, and thus a treasured item of the history of Hungarian photography. A daguerreotype is a direct positive photograph using an early photographic technique. Its surface is reflexive, so the image can only be seen at certain angles, with the plate tilted. The image is exposed directly onto a highly polished silver plate (later silver-plated copper sheet), coated with a silver iodide layer. After exposure to light, the plate is developed over hot mercury and then fixed so that the image would stay. The first photographic studios in Pest using the daguerreotype process were set up in 1841. Daguerreotype cameras were available to professionals as well as to amateur photographers all over Europe. The portrait shows the poet seated on a biedermeier chair, upper body slightly turned to the right, gazing toward the viewer. His short, thick hair and stubbly but un-bearded oval face are barely visible on the worn, scratched, stained and reflective surface of the plate. He rests his left arm on the fan-shaped back of the chair, his left hand clasped in his right. He wears an atilla (a short, braided coat with a high neck, decorated with lace and knots) and a long, dark, fringed tie round his neck. The portrait shows a mirror-image of the model, a proof that the photographer did not use a reversing prism for the exposure. The image was taken in the summer of 1845 by Petőfi’s friend Gábor Egressy (1808–1866), elder brother of the musician Béni Egressy. Gábor was a popular actor of his time, the Hungarian reform era, and an amateur photographer. Petőfi Sándort ábrázoló dagerrotípia, Egressy Gábor amatőr felvétele, 1845 A Petőfi Sándorról (1823–1849) készített dagerrotípia a 19. század legnagyobb magyar költőjéről fennmaradt egyetlen fényképábrázolás. A műtárgy, mint a legkorábban készült magyar portré-dagerrotípiák egyike, a magyar fotótörténet kincse. A dagerrotípia ősfénykép, amelynek felülete tükröződik, csak megdöntve, különféle szögekből rátekintve tűnik elő a kép. Készítésekor ezüstjodiddal bevont, polírozott ezüst (később ezüstözött réz-) lemezre exponáltak, majd higanygőzzel végzett hívás és fixálás után egyedi, közvetlen pozitív képet nyertek. Pesten 1841-től működtek fényképész műtermek, amelyek már ismerték és alkalmazták ezt a technikát, sőt, amatőrök is vásárolhattak Daguerre- féle fényképezőgépet Európa-szerte. A fényképen a költő a nézőre tekintve, felsőtestével kissé jobbra fordul, biedermeier stílusú támlásszéken ül. A halvány, karcos felületű foltos, tükörszerűen csillogó képen alig kivehető dús, rövidre nyírt haja, borostás, de nem szakállas, ovális arca. Egyik karját átveti a legyező formájú szék támláján, s kézfejét másik kezével átfogja. Ruházata sötét, magasan záródó zsinóros atilla s nyaka köré tekert sötét, zsinóros szegélyű, hosszú nyakkendő. A kép az ábrázolt tükörképét mutatja, ami jelzi, hogy a fényképező nem használt képfordító prizmát. A dagerrotípiát Petőfi barátja, a kedvtelésből fényképezgető Egressy Gábor (1808-1866), Egressy Béni zeneszerző bátyja, a reformkorban népszerű drámai színész készítette 1845 nyarán.