Columbina és Scaramouche (kisplasztika)

A Meissenben 1731-től modellmesterként dolgozó Johann Joachim Kändler (1706-1775) új stílust teremtett a porcelánszobrászat műfajában. Munkássága során több mint kétezer modellt készített a manufaktúra számára. Korai művei a barokk szellemében alkotott figurák, erőteljes, kifejező mozdulatokkal. Az 1740-es évek közepétől talál rá a porcelánművészet klasszikus irányára, szobrainak tematikája is igen változatos. Legkedveltebbek páros szobrai, a gavallérokat és hölgyeket ábrázoló figurák díszes öltözetekben, a változatos udvari kedvteléshez, vigassághoz öltözve, vadászruhában, tánckosztümben, vagy – a divatos szerepjátékok szerint – pásztorok viseletében. Számos művéhez a francia opera vagy az olasz Commedia dell’Arte szerelmi jeleneteinek ismert alakjait választotta szereplőnek. Itália népszínműveinek két szolgáló figurája, Columbina és Scaramouche. A teltidomú, kívánatos „galambocska”, Columbina és a csibész szolga, Scaramouche enyelgését mintázta meg a meisseni porcelánmanufaktúra kiváló szobrásza. A szerelmesek egymás felé fordulnak, Scaramouche gyengéden, évődve öleli át Columbina vállát. A leány kalitkát tart kezében, amelyben madár ül ez a kor ismert szimbóluma értelmében a leány szüzességére utalt, minthogy a kalitka ajtaja zárva.
A kisplasztika a múzeum több korábbi kiadványában "Columbina és Braghella" megnevezéssel szerepelt. Braghella és Scaramouche ugyanannak a szerepkörnek – a lusta, folyton éhes, de igen leleményes, gazdája orra alá borsot törő szolgálónak – egy-egy megszemélyesítője, de míg Braghellát rendszerint fehér öltözetben ábrázolták, Scaramouche fekete kosztümöt viselt.
A kisplasztika egy eltérő színezésű példányát a New York-i Metropolitan Museum őrzi