A tiszadobi Andrássy-kastély ebédlője, enteriőrfotó (FLT/4922.)

Rippl-Rónai József 1897-ben kapott megbízást gróf Andrássy Tivadartól (1857-1905) a család budai, Duna-parti palotája ebédlőjének megtervezésére. (A Margit rakpart 9. sz. alatti palota 1945-ben elpusztult, ma a Francia Intézet épülete áll a helyén.) Az ekkor Párizsban élő művész által tervezett Andrássy-ebédlő az egyik első szecessziós enteriőr volt Magyarországon. Rippl-Rónai a stílus születése idején élt a francia fővárosban, s kapcsolatban állt többek között Samuel Binggel, akinek Art Nouveau nevű galériája az új stílus névadója lett.
Az egyszerű felépítésű, hasábokból szerkesztett, a tervező kívánsága szerint mahagóniból készített tálalószekrények központi része egy-, illetve kétajtós, melyet alul fiókok, oldalt nyitott elemek keretelnek. Igazán egyediek az ajtók nagyméretű, stilizált fákat ábrázoló fémveretei, valamint a szintén fémből készült, a felső sávokban elhelyezett „felhő-motívumok”. A központi alátámasztású, ovális asztal lábmegoldásával nyíló virágot idéz. A városi ember természetbe vágyódását fejezte ki a bútorokkal együtt tervezett, rózsatöveket ábrázoló üvegablak, a szintén rózsatövekkel díszített, hímzett ellenző, a felhőket idéző üvegmennyezett és a Vörös ruhás nő című hímzett falikárpit is. A szecesszió művészei rendkívül fontosnak tartották a belső tér teljes egységét: a berendezés és az említett alkotások mellett Rippl-Rónai tányérokat és poharakat is tervezett az ebédlőbe. A bútorok kivitelezője Thék Endre volt.
Andrássy Tivadar halála után özvegye, Zichy Eleonóra grófnő (1867-1945) felszámolta a budai palotát, s 1910 körül az ebédlő teljes berendezését második férje (egyben sógora), ifj. Andrássy Gyula tiszadobi kastélyába szállíttatta. A fényképfelvétel ott készült, feltehetően 1912-ben. Az ebédlő darabjai a II. világháborút követően szétszóródtak, a falikárpit és néhány tányér, pohár kivételével elpusztultak vagy lappanganak.