Asztali villanylámpa

A 19-20. század fordulóján Párizs egyik legismertebb táncosnője az amerikai származású Loie Fuller (1862–1928) volt, aki 1892-től lépett föl a Folies Bergere-ben, majd az 1900. évi párizsi világkiállítás ideje alatt saját táncszínháza volt az expo területén. Különleges koreográfiáihoz, híres szerpentintáncához különféle kellékeket – pl. hosszú pálcára erősített könnyű lepleket – használt föl. Táncát a Lumiere fivérek korabeli találmánya, a mozgókép is megőrizte (ld. itt). Korának legtöbb művészét megihlette, alakja számos művészeti alkotáson feltűnik.

Raoul François Larche (1860–1912) párizsi szobrász, az 1900-as párizsi világkiállítás aranyérmese köztéri szobrai mellett több kisplasztikai alkotást – pl. a sevres-i porcelánmanufaktúra részére modelleket – is készített. Loie Fuller alakja különösen sokszor feltűnik alkotásain, így bronz asztali lámpáin, melyeket – több változatban – a Siot-Décauville párizsi öntőműhely sokszorosított.

Az Iparművészeti Múzeum lámpája mosolygó arccal ábrázolja a hosszú hajú táncosnőt, amint lendületes forgásban, kitárt karral feje fölé emeli könnyű leplét. A lepel redői rejtik a lámpa két égőfoglalatát és a lefelé világító izzókat. (A fény, a többirányú, többszínű megvilágítás komoly szerepet kapott Fuller koreográfiában.)

Ez egyike a szobrász legnépszerűbb modelljeinek. Számos reprodukciója ismert: hasonló példányokat több köz- és magángyűjtemény, egyebek mellett a müncheni Bayerisches Nationalmuseum is őriz (lásd itt).