1932-ben épült Kozma Lajos háromszintes, lapostetővel fedett családi villája. Megrendelője és első tulajdonosa Havas Ernő építési vállalkozó volt. A kubusos tömeget markánsan megtöri a keleti és déli oldalon a homlokzati síkok teljes vonalában visszaléptetett emeleti szint, a földszinti terasz, melynek kertbe vezető lépcsői kilépnek a fal síkjából, és az alagsor keleti tömegébe mélyen bemetsző terasz. Kisebb mértékben, de e mozgalmasságra erősítenek rá a földszinti alaprajz különböző kiszögellései és visszahúzásai is: a falsík teljes magasságában kiugratott veranda és a kisebb terasszal kialakított személyzeti bejáró. A homlokzat díszítő elemei is követik a tömeg játékosságát. Ezek között van az épületet lezáró párkányzat, a keverten vertikális és horizontális irányú nyílászárók és azok könyöklőpárkányai, a bejárati ajtó előtetője, illetve az alagsor téglafalazata, amely az egyenetlen telekszint miatt az északi oldalon lábazattá zsugorodik.
A földszint alaprajzát az egymással összenyitható társalgó-étkező és a fedett teraszra nyíló hall térsora uralja Kozma tervein. A lakószinteket és az alagsort összekötő lépcsőház és a konyha-cselédbejáró-kamra-cselédszoba-tálaló helyiségcsoport a lakószobáktól leválasztva a ház északkeleti odalán sorakoznak. Kozma az emeleten helyezte el a három hálószobát és a két, gardróbszobával kiegészített fürdőszobát. Mivel a telek lejtése miatt nem tudta megoldani a földszinti lakószoba közvetlen összekötését a kerttel, előbbihez a már fentebb említett nagy méretű, fedett terasz csatlakozott, amelynek lépcsője a hátsó kertbe vezetett. Az alagsor terében alakította ki a tulajdonos dolgozószobáját, amelynek viszont közvetlenül a kertbe nyíló ajtaja volt. A családtagokat szintén a természettel kapcsolta össze az emeleti hálókból megközelíthető tetőterasz.
Kozma Seidner Zoltán fényképészt kérte fel, hogy dokumentálja az épületeit az átadást követően. Feltehetően az ekkor készült fotókon látható, hogy a villa minden rögzített tere Kozma modern stílusú bútoraival lett berendezve, a tulajdonosok esetlegesen magukkal hozott régebbi korokat idéző személyes tárgyai nem jelennek az archív fényképeken. Az Iparművészeti Múzeumban őrzött tervanyagban fennmaradt az egyik emeleti fürdő megvalósult látványterve, amely a villa élénk színezését mutatja. A sárga-piros-kék és fekete színeket az egybefüggő üvegfelületek tükrözték vissza egymásnak. A korabeli publikációkból tudjuk, hogy a földszint és az emelet tereit parketta helyett világos szürkéskék linóleummal burkolták le.