Vörösruhás nő (falikárpit)

A kompozíción érezhető Maillol hatása: a fák, a virágok és a nőalak egyenlő fontossággal bír, a síkszerű rajz és az egymás mellé helyezett, árnyalás nélküli színfoltok tökéletes dekoratív hatást eredményeznek. A kárpit Rippl-Rónai második Nabis korszakából származik. Ekkor készült művei a szintetikus szimbolizmus képviselői az emberi környezetben a művészet különböző ágai hasonló jelentőséggel érvényesülnek. E téren Rippl-Rónai legnagyobb vállalkozása gróf Andrássy Tivadar budai palotájának ebédlőberendezése volt (lásd itt). 1896-99 között tervei alapján az ebédlő bútorait Thék Endre budapesti műhelye, az étkészletet a pécsi Zsolnay gyár, az üvegablakokat Róth Miksa, az üvegtárgyakat a wiesbadeni üveggyár készítette. A hímzett kárpit a kandalló fölött függött. Csenkey Éva az ebédlőben mint a magánélet kitüntetett színterében a hortus conclusus modern, szimbolikus megjelenését látja, s a kiemelt helyen lévő kárpitot sajátos profán oltárkép-nek tekinti, illetve akként értelmezi (Fréches-Thory, Perruchi-Petri, 1993. Nr. 208). A II. világháborúban elpusztult berendezés textildíszei (hímzett fríz, spanyolfal, ajtófüggöny, kárpit) közül egyedül a Vörösruhás nő maradt fenn.