Tintatartó

A tintatartó közepén árvácskák között széttárt karú nő félalakja látható. Talán virágtündér, hiszen az arcát is egy nagy árvácskavirág szirmai veszik körül. Középen felhajtható fedél rejti a kiemelhető tintatartó üveget. Az ón tintatartó pereme kétoldalt kissé felhajlik, erre vízszintesen tollszárat fektethettek. A homoköntéssel készült ón tintatartó talpát lágyforrasztással erősítették a testhez.
A 19. és 20. század fordulója körül a művészek fontosnak tartották, hogy az új, "modern" stílus, a szecesszió ne csak a nagy képzőművészeti alkotásokat, hanem az iparművészeti tárgyak révén a polgárok otthoni környezetét is átalakítsa. A legapróbb részletekig összhangban lévő lakásberendezéseket terveztek, ahol a tapéta mintája és a bútorveretek, de még az írósztalra való készlet egyes darabjai is illettek egymáshoz. Azért, hogy ezek a művészi tervezésű használati tárgyak széles körben hozzáférhetővé váljanak, gyakran olcsó alapanyagokat használtak. Talán íróasztalkészlet darabja lehetett ez a tintatartó is, melynek tervezője egy francia szobrász volt. A kivitelező cég az 1900. évi párizsi világkiállításon is árusította, itt vásárolta meg az Iparművészeti Múzeum akkori főigazgatója.