Portrait of Endre Ady

Dezső Czigány: Portrait of Endre Ady

One of the leading artists of Hungarian modernist painting, Dezső Czigány was much influenced by Endre Ady's revolutionary poetry. He met the poet in Paris in 1906 and they soon became close friends. Back in Budapest, Ady became a regular visitor of the painter's studio. In 1907 the Franklin Publishing House commissioned Czigány to make a portrait of Ady for the publication of his new book of poems, Vér és Arany (Blood and Gold). Czigány made about four portraits of Ady in 1907, all from life model, which makes them unique among the Ady-portraits as the poet, an impatient and reluctant sitter, did not sit for paintings later on. The charcoal drawing is probably the first of the series of Czigány’s portraits, and the one that appeared on the inner front page of Ady's book in 1908. It depicts the poet in a mask-like, schematized fashion with reminiscences of ancient Egyptian and Phoenician art works that Czigány (and Ady) had seen in the collections of the Louvre. The portrait's suggestive power makes it easy to understand why Ady wrote about Czigány’s art in a review of his exhibition in 1908: "I envy [...] those who will first notice Dezső Czigány, this great young depicter of souls." The depiction of Ady’s face, his suggestive eyes, his soul became a major preoccupation of Czigány’s art, and he painted several more portraits of him the coming years, either from memory or using photographs. Two decades later Czigány, when asked about his most influential readings, said the following: "...Dostoyevsky shows me the world of man's mood and feelings with an inconceivably great, great art. [...]. Ady's poems had – and still have – an effect comparable to that of Dostoyevsky."

Czigány Dezső, a modern magyar festészet egyik meghatározó alakja, 1906-ban Párizsban ismerkedett meg Ady Endrével. Barátok lettek, és később Budapesten Ady rendszeres látogatója volt Czigány műtermének. 1907-ben a Franklin kiadó megbízta Czigányt, hogy készítsen portrét Adyról Vér és Arany című új kötetének borítójára. Czigány 1907-ben összesen négy portrét készített Adyról. Különlegességük, hogy a költő modellt ült hozzájuk, amire a későbbiekben sohasem vállalkozott. A szénrajz valószínűleg az első Czigány Dezső Ady-portréi sorában, s ez a grafika díszítette a költő 1908-ban megjelent új verskötetének belső címlapját. Maszkszerűen, sematikusan ábrázolja a költőt, emlékeztetve ókori egyiptomi és föníciai szobrokra, melyeket a festő (és az ábrázolt költő is) láthatott a Louvre gyűjteményeiben. A szuggesztív erejű portrét nézve megérhetjük, miért írta Ady 1908-ban Czigányról: „Irigylem azokat, (...) akik először fogják észrevenni Czigány Dezsőt, ezt a fiatal, nagy lélek-rajzolót." Ady arcának, szuggesztív tekintetének megörökítése erősen foglalkoztatta Czigányt, aki a következő években több alkalommal is megörökítette a költőt, hol emlékezetből, hol fénykép nyomán. Két évtizeddel később, amikor a legbefolyásosabb olvasmányairól kérdezték, a következőt nyilatkozta: „Dosztojevszkij (...) az ember kedély- és érzésvilágát megfoghatatlan nagy-nagy művészettel mutatja nekem. (...) Dosztojevszkijéhez hasonlítható hatással voltak – azaz vannak – Ady versei."