Asztali ellenző

Nagy Sándor, a Gödöllői Művésztelep egyik alapítója több enteriőr tervezésében működött közre, együtt dolgozott Toroczkai Wigand Edével, Medgyaszay Istvánnal, Körösfői Kriesch Aladárral.
A bőrművesség iránti vonzódását mappák, tárcák, fényképkeretek igazolják. Ezek közé tartozik a kisméretű, talán lámpa árnyékolására szolgáló asztali ellenző. A háromrészes, egyenes keretbe foglalt paraván elemeit zsanérok kapcsolják össze, a kompozíció azonban egységes: kétoldalt egy-egy fa áll, felül össze fonódó ágaik között két alak kötelet tart, melyen népies öltözetű fiú és lány hintázik. A leány haja messze hullámzik a szélben. A hátteret stilizált tájkép tölti ki. A bőr metszése kiemelte a kontúrokat, festése erősí tette a grafikai hatást.
A népi életképek rendkívül népszerűvé váltak a szecessziós iparművészeti tárgyakon. Faliszőnyegek mellett feltűnnek kerámiákon, bőrmunkákon és bútorokon is. Nagy Sándor számos hasonló stílusú és hangulatú könyvillusztrációja ismert.
A bal sarokban lent a tervező, Nagy Sándor, a jobb sarokban a kivitelező, Leo Belmonte monogramos jelzése. A svéd iparművész 1905-ben családjával együtt Gödöllőre költözött, s Nagy Sándor számos tervét kivitelezte.
Az asztali ellenző nagy valószínűséggel az 1904-es St. Louis-i világkiállítás anyagából került az Iparművészeti Múzeumba.