A kis méretű elefántcsont tábla a Teremtés ötödik napját ábrázolja az ótestamentumi Genezis könyve alapján. Balra az Atyaisten áll, baljában irattekercs, jobbját pedig áldón teremtményei felé nyújtja. Jobbra az alsó mezőben, a hullámokban a vízi élőlények: alul egy tengeri szörny, mögötte angolna (?), majd különféle halak: tintahal, polip és végül egy teknős. Felettük madarak két sorba rendezve. A jelenet három oldalát keskeny pálca kereteli, a jobb szélen egy félbevágott csavart törzsű féloszlop látható, amely ennek másik felével együtt a következő jelenettől, a ma a New York-i Metropolitan Museum of Art-ban lévő, a szárazföld állatainak teremtését ábrázoló táblától választotta el.
A budapesti tábla hátoldalán német nyelvű felirat utal az eredetére: „Am 23-ten Sept. 1820 in der Kirche von Salerno, welche Statt nach Neapel die älteste ist”. A feltehetően az első tulajdonosától származó megjegyzés egyértelműen bizonyítja, hogy a Teremtés ötödik és hatodik napját ábrázoló dombormű ekkor került el Salernóból több darabbal együtt és jutott különböző gyűjteményekbe.
A dombormű a VII. Gergely pápa által 1084-ben felszentelt salernói székesegyház egykori berendezési tárgyának ótestamentumi sorozatához tartozik. Máig nem ismert, hogy a különböző gyűjteményekben és magában a salernói Museo Diocesano-ban fennmaradt elefántcsont domborműveket milyen célra készítették. A kutatók körében vita tárgya, hogy antependium, ereklyetartó, ambó, ajtó vagy trónus maradványairól van-e szó, mert még 1575 előtt szétbontották azt a nagyméretű műtárgyat, amelyet az ó- és újtestamentumi jeleneteket bemutató domborművek, apostol- és donátor-medaillonok, továbbá ornamentális keretek díszítettek.