Varga Kata Boróka - A figurális egyiptomi művészet

Egyiptom művészete jellemzően figurális. Szobrászatukra jellemző a frontalitás, a tömbszerűség, a szimmetrikus kompozíció. Képzőművészetük szorosan kapcsolódott az építészethez is, az alkotások főleg falfelületeken és oszlopokon jelentek meg. Az egyiptomiak nem azt ábrázolták amit láttak, hanem azt amit tudtak. A teret ezért síkokra bontották föl, az időt nem ábrázolták. Érdekesség, hogy művészetük elbeszélő jellegű, míg írásuk, aminek az elbeszélés a feladata, képszerű. 

Az egyiptomi istenek közül csak néhányan viselnek teljes emberi formát. Legtöbbjüket állatfejjel, vagy teljesen állatalakban ábrázolták.
Több alakos ábrázolásnál, mindig a legfontosabb személy került a középpontba. Őt ábrázolták a legnagyobbként. A család, illetve a jelentéktelenebb személyek általában az ő lábánál kuporogtak.
A szobrok majdnem minden esetben bal lábbal lépnek előre. A lábszárat meghosszabbították, így a talp teljes hosszában érintkezik a földdel.
Halottkultuszuk jelentős volt. A testet mumifikálták és a halott portréját ábrázoló maszkot helyeztek rá.
A májat, tüdőt, gyomrot és egyéb belsőszerveket négy szent edényben, az úgynevezett kanópuszokban tartósították, melyek fedői többnyire Hórusz négy fiának fejét ábrázolták.
A korai időszakban nem törekedtek a karakter megörökítésére, erősen letisztult, merev, idealizált portrékat készítettek.
Később már megjelennek az arcvonások. Már nem törekednek a teljes szimmetriára. Ettől sokkal életszerűbbé válik a portré.
A domborműveket minden esetben festették. A festéket őrölt ásványokból, koromból és tojásból állítottak elő, vízzel hígították, ecsettel vagy puha ronggyal vitték fel a felületre.
Credits: All media
This user gallery has been created by an independent third party and may not always represent the views of the institutions, listed below, who have supplied the content.
Translate with Google
Home
Explore
Nearby
Profile