Lieber Ildikó - művészettörténet beadandó - ötvös esti

Az elemzés témájául az ókori vezető férfiak szobor portrékat választottam.

A képen Gudea, lagasi uralkodó szobra látható. Mintegy 30 éves uralkodása alatt Lagas virágzó városállam volt. Számtalan szobra került elő, némelyik Lagastól távol eső helyekről, ami a kereskedelemre utaló jel.
A képen Ur-ningirsu látható, Gudea fia. Az előző portrétől különbözően a szobor kialakítása jobban hasonlít arra, amilyen kép a legtöbbekben a mezopotámiai portrékről él. Megfigyelhető a csigákba rendezett haj és szakáll is.
A képen III. Tutmózisz fáraó szobra látható. Az ókori szobrok jellegzetes képviselője. A beállítás merev és szertartásos. Az egyiptomi uralkodók jellegzetes fejdíszét viseli és álszakállat. Minden valószínűség szerint nem törekedtek a hasonlóságra.
Sajnos nem találtam jobb képet a galériában Ehnaton fáraóról. Rövid uralkodása alatt igen jellegzetes művészi ábrázolásmód alakult ki Egyiptomban. Jellemzőek az elnyúlt alakok és arcok, a kiugró pofacsontok és vékony, mandulavágású szemek. Minden bizonnyal az Aton kultusszal is összefügg az ekkor kialakult stílus.
Dionüsszosz portréja. Még jellemző rá egy kis merevség, de már látszanak a későbbi görög portrészobrászat jellemzői.
Démosztenész, athéni színész portréja. Immár a klasszikus görög portrészobrászat tipikus képviselője. A portré maga valószínűleg kicsit még idealizált, de bizonyosan törekedett a realista ábrázolásra. Az arckifejezés élő, jellegzetes, szépen faragott.
A Római Birodalom művészete nagy mértékben támaszkodott a görög előzményre, így nem meglepő módon sok hasonlóságot lehet felfedezni. A római portréművészet azonban sokkal realistább, mint a görög, a legtöbb esetben valószínűleg a hiteles ábrázolásra törekedtek.
Valahol olvastam, hogy a római portrénak szánt szobrok élethűsége abból is gyökrezik, hogy míg a görögöknél a fiatalság és szépség állt a társadalom értékrendjén a középpontban, a rómaiak esetében inkább a karizma és a karrier volt döntő fontosságú. Emiatt egy öregedő, tapasztalt, nagy hatalmú politikusnak nem volt oka arra, hogy ne reális szobrot készíttessen magáról.
Míg a legtöbb római szobor igyekszik élethű képet mutatni az ábrázolt személyről, Augustus esetében bennem kétségek merülnek fel. Ennek hátterében az is állhat, hogy az ő uralkodása alatt szilárdul meg a császárság, ezért nagyon is szüksége volt a művészet "propaganda gépezetére" is.
Néró császár portréját azért tettem be, mert az ő esetében különösen látszik, mennyire más esztétikai értékrendet képviselt a római portrészobrászat, mint elődje. A hatalom jóval nagyobb prioritást kapott, mint az esztétikai szépség, így még egy olyan hírhedt uralkodó esetében, mint Néró sem okozott problémát a nem előnyös külső ábrázolása.
Marcus Aurelius szobrát azért tettem be, mert ő is egyike az ún. "jó császároknak", amikor egy rövid időre a már hanyatlóban lévő Római Birodalom újra virágzani kezdett. Különösen a filozófus császár uralkodásának idejére jellemző a görög hagyományokhoz való visszanyúlás. A portré ismét idealizált, jellegzetes görög haj és szakállviselettel ábrázolja a császárt.
Muszáj említést tenni Marcus Aurelius fennmaradt gyönyörű bronz lovasszobráról is. A legenda szerint azért maradt fent, mert Constantinus császár szobrának hitték, akit viszont nagy tisztelet övezett a kereszténység elterjedésében játszott szerepe miatt.
Constantinus portréjával akartam zárni a bemutatót, de sajnos nem találtam a galériában képet róla, így helyette Caracalla került be. Ezen a portrén még érződik a jó császárok korának görög hatása. A Római Birodalom bukása után a portrészobrászat lehanyatlik és pár évszázadig nem is lesz jelentős Európában.
Credits: All media
This user gallery has been created by an independent third party and may not always represent the views of the institutions, listed below, who have supplied the content.
Translate with Google
Home
Explore
Nearby
Profile