Európa (kisplasztika)

Felfedezése, azaz gyártási technológiájának kidolgozása, meghonosítása óta az európai keményporcelán az uralkodói, főúri környezet és udvartartás életében egyre nagyobb szerepet játszott. A német fejedelmek – Erős Ágost szász választófejedelem nyomdokaiba lépve, aki 1710-ben alapította a meisseni gyárat – sorra felszerelik saját porcelánmanufaktúráikat. A mainzi érsek (és választófejedelem) Höchstben, a bajor választófejedelem Nymphenburgban alapított porcelánmanufaktúrát, de működött Strasbourg-ban, Frankenthalban, Berlinben, Fürstenbergben és Ludwigsburgban is porcelánüzem. A porcelánszobrokat modellkészítő mesterek készítették, akik olykor több manufaktúrában is megfordultak. Az Európa-allegória szobrásza (modellőrje), a drezdai születésű Johann Cristoph Ludwig Lücke (1705 k.–1780) például a meisseni és a höchsti porcelánüzemben is dolgozott, majd ezt követően, 1744-től állt a császári udvar által üzemeltetett, bécsi manufaktúra szolgálatába.
A négy évszak, a négy elem, a négy világtáj, az erények, az öt érzék, a tizenkét hónap, a földrészek sorozatok barokk ábrázolási toposzai részben antik előképek nyomán alakultak ki. Esetünkben egy-egy nőalak és egy-egy állatfigura – Európa esetében fehér ló, a sorozat egy másik darabján, Ázsia ábrázolásán teve figura – és megannyi tartozék, szimbolizálja a kontinenseket.
A kompozíció győztes uralkodónőként személyesíti meg a földrészt, egyszersmind beszédes attribútumokkal is "felruházza": koronát visel, kezében jogart tart, ölében könyv és babérkoszorú, lába előtt tarack, ásó, festőpaletta hever. Ruhaujjából, mint bőségszaruból arany és ezüstpénzek hullnak alá. Európa, mint a bőség, s az azt megteremtő diadalmas nyugati civilizáció letéteményese jelenik meg és uralkodik a világon – e felfogás szerint.