Alapváza egyetlen, lendületesen hajlított acélcsőből, illetve az ülőlap alatti keresztirányú vékony merevítő pálcából áll. Ennek vonalát követi a szegecseléssel rögzített, a háttámlát hátulról körbefogó másik acélcső, amely a kartámaszt képezi. A karosszék Ludwig Mies van der Rohe (1886–1969) a modern építészet és formatervezés egyik legnagyobb alakjának tervei alapján készült. Az MR20-as modell, melyet a 30-as évektől a Thonet, 1977 után pedig a Knoll Interntional cég folyamatosan gyártott, egyike a legmerészebb és legelegánsabb konzolos csővázas széktípusoknak. 1927-ben a stuttgarti Weissenhofsiedlungon mutatták be. Karfa nélküli változatban, bőr kárpittal, illetve nádazott ülőfelülettel is kivitelezték.
A XX. századi formatervezésben az új anyagok kulcsszerepet játszottak jelentősebb darabok létrejöttében. A bútortervezésben, különösen az ülőbútorok konstrukciójában az acélcső alkalmazása jelentett nagy horderejű változást. A funkcionalizmus tiszta vonalakat hangsúlyozó esztétikájához alkalmazkodó csőbútorok első sikeres modelljei az 1920-as évek közepén születtek, a Bauhausban tanító Breuer Marcell nevéhez fűződnek. Az évtized végére valamennyi jelentős formatervező (a francia Le Corbusiertől az olasz Giuseppe Terragniig) tervezett acélcsővázas bútorokat.
Érdeklik a(z) Design témájú hírek?
Friss híreket kaphat a személyre szabott Culture Weekly-hírlevéllel
Készen is van!
Ezen a héten érkezik az Ön első Culture Weekly-kiadása.