Kabinetszekrény

A délnémet késő reneszánsz bútorművesség csúcspontját képezik az ún. Kunstschrankok, az asztalosok, intarziaművesek, faragók, esztergályosok, ötvösök, festők közreműködésével készült kabinetszekrények. Elkészítésükben a főrangú megrendelők – uralkodók, jómódú arisztokraták – mellett igen fontos szerepe volt a korszak jellegzetes vállalkozó kereskedőjének, aki a bonyolult munkafolyamatokat megszervezte, és a tárgyakat forgalmazta. Ilyen cégtulajdonos volt Philipp Hainhoffer, a gazdag augsburgi patrícius, akinél többek között Gusztáv Adolf svéd király ajándékát is megrendelték.
A budapesti kabinetszekrény különlegességét gazdag intarzia-díszítése jelenti, amely kívül és belül a bútor teljes felületét ékesíti: veretdíszbe és virágos makkos indák szövedékébe komponált szárnyas női maszkok, lanton és hegedűn játszó nőalakok, valós és képzelt állatok, és egyéb motívumok jelennek meg előttünk. A timpanonos ajtók dobozokat rejtenek magukban. Míg az ötvös mintakönyvek veretdíszének intarziába átültetett változata és a tarka madármotívum jellegzetesen délnémet, az állatfejben végződő burjánzó indafonat és a groteszk a francia Jacques Androuet Du Cerceau (1510-1585) és Étienne Delaune (1519-1583) kisméretű metszeteinek ismeretét feltételezi. Mindkét mester kompozíciói népszerűek voltak a 16. század második felében az utóbbi – aki rézmetsző és ötvös volt – finom rajzú és elegáns metszeteit 1576-ban, éppen Augsburgban adta ki. E kompozíciók hatása kitűnően érvényesül e pompás alkotáson, amely egykor Delmár Emil budapesti műgyűjteményének darabja volt.