Kehely

Hatkaréjos talpának domború felülete trébelt: akantuszlevelek között három gyermek(angyal) térdel, közöttük leveles keretben, három ovális formájú, külön beillesztett zománckép látható. A talp kúpforma szára az öv alatt lecsüngő akantuszlevelekkel díszített. Nódusza váza formájú, három aranyozott volutás keretű kartussal, melyekben vésett felirat olvasható: BOGYO / IVLIANA // CSINAL/TaTa // 1699 / ESZT. A kuppakosár áttört, trébelt, akantuszok között puttók, és három, a talpon lévőkhöz hasonlóan elhelyezett zománckép díszíti, tetején domború levélkoszorú fut körbe, akantuszleveles pártázattal. A kuppa a kosárral ellentétben aranyozott, pereme enyhén kihajlik. A talpperemen beütött mesterjegy (HAS) jól látszik, a másik beütés nehezen olvasható.
A kelyhet díszítő zománcképek közül a kuppán Páduai Szent Antal a gyermek Jézussal, a bajorországi Bogenberg Maria gravida típusú kegyszobra, és a mariazelli kegyszobor képe kapott helyet. A talpon lévő zománcok között a bogenbergi kegyszobor képe ismétlődik, a másikon az alsó-ausztriai Maria Taferl kegyhely pieta-típusú szobra jól felismerhető a háttérben látható tölgyfalombokról, a harmadik zománc pedig Maria Scharten felső-ausztriai zarándokhely gótikus, barokkosan felöltöztetett kegyszobrát ábrázolhatja.
A kehely adományozója Bogyó Julianna, Parraghy Imre Zala vármegyei szolgabíró felesége volt (róla: Benda Gyula: Egy Zala megyei köznemesi gazdaság és család a XVIII. század közepén: Parraghy László hagyatéka. Agrártörténeti szemle, 26. 1984, 1–84: 44). Hogy a donátor melyik templomnak szánta a kelyhet, egyelőre nem ismert, talán valamelyik zalai ferences kolostor lehetett az eredeti tulajdonos.
A kehely talpperemén látható "HAS" mesterjegy feloldása nem történt meg. Ebből a korszakból a Győrben tevékenykedő Hans Adam Somser (Sompter /Szumpter/ János Ádám) ismert, aki 1691 és 1700 között a helyi ötvöscéh tagja, 1698-tól még céhmestere is volt (lásd N. Mészáros Júlia: Győri ötvösség 1523–1700. Győr, 1998, 181.). Más művét, jegyét nem ismerjük, így az azonosítás csak hipotézis marad.
A szakirodalomban felmerült, hogy a zománcok különböző korszakokból származnának, de valójában egy műhely alkotásainak tűnnek. Hasonló típusú, szintén kegyképeket ábrázoló zománcok díszítik a gyöngyösi Szent Bertalan-templom egyik 1700-ra datált kelyhét is (vö. Dercsényi Dezső – Voit Pál szerk.: Heves Megye műemlékei, III. Budapest, 1978, 90, 94, 73. kép). A két kehely készítője nem feltétlenül azonos, a zománcokéi viszont igen, ami arra is utalhat, hogy a zománcképeket az ötvösök akár más műhelyekből is beszerezhették.
A darab gróf Vigyázó Ferenc gyűjteményéből származik; 1950-ben, a Magyar Tudományos Akadémiától vette át az Iparművészeti Múzeum.

szerző: Terdik Szilveszter