Köpeny

A válltól lefelé erőteljesen bővülő köpenyhez négy szövetszélességet használtak föl, oldalvarrásában mindkét oldalon zsebnyílást hagytak. Karöltője nyugat-európai módon, ívelten szabott. Háta közepén, a tarkótól a derékig hasíték fut, amely tizenegy aranyozott ezüstfonalból kötött, apró, gerezdes gombbal záródik. A köpeny gallérja magas, állógallér. Ujja az ívelt karöltőhöz igazodik, csuklónál leszűkül, az alsó karon tizenegy apró, aranyozott ezüstfonalból kötött gerezdes gombbal, az ellentétes oldalon aranyozott ezüstfonalból font zsinórból kialakított hurokkal záródik. Körben – ahogyan a magyar dolmányokat is kereteli –, a szabásvonalakat kiemeli az aranyozott ezüst- és ezüstfonalból szövött szalag (galand).
A köpeny Itáliában – az újabb természettudományos vizsgálatok szerint milánói fémfonal felhasználásával – készült szövetének mustrája a hozzá tartozó (?) dolmányéval (ltsz. 52.2770) harmonizál, annak bonyolultabb változata: két egymást keresztező, hajló száron szegfűvel, szív alakú levéllel megrakott virágtő, a másik sorban diagonálisan elcsúsztatva karéjos levelektől övezett palmetták váltakoznak. Ezt a perzsa előképet követő mustrát Itáliában az egész 17. század folyamán kedvelték, megjelenik damaszton és cizellált bársonyon is. Elterjedtségét bizonyítja az is, hogy analógiája több európai gyűjteményben megtalálható: a bécsi Museum für Angewandte Kunst kollekciójában (ltsz.: Nr 8003 T. 24283), a brüsszeli Musées royaux des Arts Decoratifs, vagy a kölni Kunstgewerbemuseum gyűjteményében. Hasonló mustrájú és anyagú a koppenhágai Rosenborg-kastélyban őrzött, 1630–1650 közötti időszakra datált köpeny is.
A köpeny nyakába egykor bevarrt töredékes, elázott (19. századi?) pergamenlap szövege szerint az öltözetet I. Lipót (1640–1705) viselte 1655-ben Pozsonyban, magyar királlyá koronázásakor: H[aec cl]amis fuit Leopoldi I. Romanor[um] imperatoris dum in regem Hungariae Posonii coronaretur die 27 Iunii id est fes[to S.] Ladislai regis Hungariae ...[h]oram duodesimam antemeridi [anam]. Anno Domini M.D.C.L.V. (Érszegi Géza olvasata)
A köpenyt elsőként a fraknói Esterházy-kincstár 1725. évi inventáriuma említi, ugyancsak I. Lipót koronázási öltözékeként: Almarium Sub Nro 79 et 80., Nro 21. Leopoldus Császár a Midőn Magyarország Királysághra föl koronaztatott, akkorbéli virágos vont arany Sarga Tafotával béllet Köntös Dolmánnyal együtt.
A korábbi szakirodalom okkal feltételezte, hogy a legdrágább alapanyagokból, aranyozott ezüstfonalból és selyemből Itáliában szőtt ruhadarabok a király ajándékaként kerültek az Esterházy-kincstárba, hiszen Esterházy Pálnak a grazi jezsuita kollégiumban iskolatársa volt a két Habsburg főherceg, Ferdinánd és Lipót, sőt Esterházy Pál naplójának tanúsága szerint az ifjabb herceg kiváltképp kedvelte magyar társait. Lipót koronázására IV. Ferdinánd halála után, 1655. június 27-én került sor Pozsonyban. Az ünnepi eseményen az ifjú király aranysarkantyús lovaggá ütötte a nádor által ajánlott személyeket, közöttük Esterházy Pált is.
Az újabb kutatások azonban egy, a király koronázási öltözékéről szóló egykorú leírás alapján megkérdőjelezik, hogy a köpeny a koronázási öltözet része lett volna. A bécsi udvar főbb eseményeinek krónikája, a Zeremonialprotokolle beszámolója szerint ugyanis I. Lipót arannyal átszőtt fehér dolmánya fölött test- vagy csontszínű bársonyszövetből varrott kabátot (mentét) viselt, melyet körben arany- és ezüstcsipke szegélyezett, s gyöngyös, gyémántos gombokkal záródott, bélése pedig a dolmány anyagával egyező szövetből készült: Darauf geuolgt Ihr Königliche Mayestät einen Tholman oder ungarischen rockh anhabent, von reichen weißen goldtstuckh, mit gulden undt sielbern schnüren, darüber ein mantl von neckher farben samet, mit großen gulden undt sielbern spitzen verbrämbt, mit den goldstuckh gefüttert, von welchen der Tholman gewesen, die schlin­gen undt knöpf wahren von perlen undt diamanten, auf den haubt ein Vngarisches khäpl von schwartzen felbe, mit ein schwartzen Raiger buschen, darauf ein Kostbarliches Cleinodt von diemant, auf der seithen ein Verguldter Säbl, die hosen wahren von roth Holländischen tuech, die stiffl gelb mit silber beschlagen, vnnd silber vnnd Verguldten sporn. (idézi: Járó 2003)
Elképzelhető, hogy a köpenyt az akkor 20 éves gróf Esterházy Pál viselte I. Lipót 1655. évi pozsonyi koronázásán, aki a szertartás során a "szerb királyság" zászlaját vitte az uralkodó előtt. (A "szerbia királya" titulust a középkorból megmaradt igénycímként viselték az újkori magyar uralkodók.)