Az uradalmak gazdasági ügyeinek intézése és a kereskedelem fellendítése érdekében a földesurak számos esetben telepítettek le birtokaikon zsidókat. Nagykároly földesura 1740–ben engedélyezte, hogy zsidók költözzenek az elnéptelenedett városba. A közösség szabadon választhatott magának rabbit, de a választást jóvá kellett hagyatniuk a helyi közigazgatás képviselőivel. 1834-ben a nagyhírű talmudtudóst, Perls Mayert hívták meg rabbinak Nagykárolyba, majd egy év múlva megyei főrabbivá is megválasztották. Az utóbbiról művészi gonddal megírt okiratot állítottak ki, amelyben felsorolják a rabbi kötelességeit és jogait. Az iratot a megye zsidó közösségeinek képviselői aláírásukkal látták el, a nagykárolyi zsidó közösség jóváhagyása jeléül pedig meg is pecsételte.