Teremtés (kárpit)

Ferenczy Noémi (1890-1957) festőművész kora európai textilművészetének egyik legjelentősebb alkotója. A szövés technikáját a nagy múltú párizsi Manufacture des Gobelines-ben sajátította el. Kárpitjait maga tervezte, szőtte, sőt az alkotáshoz használt fonalakat is ő festette. A Teremtés című műve tekinthető az első igazi, művészi érzékenységgel és rá jellemző kifejezőerővel rendelkező kárpitjának.
A kilenc osztatú hálós struktúrába komponált kép közepén a munkában „megfáradt” Atyaisten ül, körülötte az általa teremtett földi világ képeivel. Alatta az első emberpár, a még bűntelen Ádám és Éva látható. A kárpit egész felületét a négyszögletes képmezőkbe szerkesztett változatos flóra és fauna tölti ki. A burjánzó növényvilágot gyümölcsfák, bokrok, kúszónövények, szőlő és színes virágok jelenítik meg, köztük elefánt, zsiráf, őz, párduc, madarak, majmok serege képviseli a népes állatvilágot. A kompozíció egységes hatását a vékony vonallal elválasztott, önmagukban is értelmezhető képmezők zárt formai egysége sem bontja meg. A kárpitot apró virágok és leveles ágak bordűrje fogja egységbe.
A teremtéstörténet megalkotása során a művésznő sokat merített a távoli múlt műalkotásaiból. A középkori üvegablakok, freskók struktúrája és ábrázolásmódja, a 15-16. századi kárpitok növény- és állatfigurái nagy hatást gyakoroltak rá. E mellett e korai művén már megjelenik a később is oly jellemző folthatásra törekvő síkszerű szövés- és ábrázolásmód, a visszafogott színhasználat és az egyéni látásmód.