Szentkép - a Havas Boldogasszony-kegyképének ábrázolásával

Az apácamunkák elsősorban apácák által készített szakrális kisművészeti alkotások, a magánáhitat kellékei, ritkábban templomi használatra szánt tárgyak. A katolikus ellenreformációt elindító tridenti zsinat (1545–1563) után a barokk szentképkultusz jegyében jöttek létre.
Az Iparművészeti Múzeumban őrzött műtárgy közepén festett Madonna a gyermekkel-ábrázolást láthatunk, amely a római Santa Maria Maggiore-bazilika kora középkori Mária-ikonjának mása. A kegykép újkori tisztelete leginkább azzal magyarázható, hogy a zsinat tanácskozásai ebben a bazilikában zajlottak, így az ikon a katolikus megújulás szimbólumává vált. Különböző típusú Istenanya-ábrázolásokat ismerünk, ez egy Hodegetria, más néven „Útmutató” Istenanya. Mária a bal karján tartja gyermekét. A Kisded áldón felemeli a jobbját, miközben mindkét alak a szemlélőre néz.
A színes virágapplikációkkal díszített keret alján felfedezhetjük a fiait tápláló pelikán alakját, amely a keresztény ikonográfiában a feltámadás és a megváltás népszerű motívuma.