Kabinetszekrény

A legkarakterisztikusabb spanyol bútor a vargueno, vagy bargueno stílustörténeti fejlődésével a spanyol reneszánsz bútorművészetet is jellemezhetjük. E típus, mint exportra is készülő luxusbútor, Európa minden vidékén feltűnt, impulzust adva a művesség helyi fejlődésének. Elnevezése egyes feltevések szerint személynévből, egy asztalos vagy fafaragó nevéből származik, mások szerint a Toledo tartománybeli Barguas püspöki város neve után nyerte, amely e bútorok készítésének egyik központja volt.
A vargueno a lehajtható előlapú, felemelhető fedelű, moreszk díszítésű íróládikából és a késő gótikus katalán ládából származik. Előbbit írás céljára, papír, értékes levél tárolására, utóbbit apró tárgyak őrzésére használták. A spanyol hordozható íróládát állványra, vagy alacsony szekrényre állították. Olykor az íróláda - mint esetünkben is - fiókos vagy ajtós kialakítású, amely alacsony szekrényre, ún. taquillonra került. A lehajtható írólapot bronz vagy esztergályozott gombokkal kihúzható két kis rúd támasztja alá közvetlenül az íróláda alatt.
A varguenót szétszedett állapotban könnyen szállíthatták, minthogy ládateste egyszerű, hasábos oldalain pedig aranyozott vasfülek tették lehetővé a bútor mozgatását.
A belül színes, domborított bőrrel bevont írólapot lehajtva elénk tárul e bútor egész dekoratív gazdagsága: kis csontoszlopokkal, aranyozott és festett oromzatokkal, esztergályozott, baluszteres tagoló elemekkel ékes fiók homloklapok és ajtók kápráztatják el a nézőt. Díszítményeinek erősen architektonikussá vált jellege tanúsítja, hogy a 16. század végén, 1600 körül készülhetett. Tárgyunk rokon emlékei főként madridi gyűjteményekben, így például a Museo Nacional de Artes Decorativas-ban találhatóak.
A szekrény alsó része a 19. század második felében készült.