OMIKE Grafikai Iskola diákjai

Az 1909-ben alapított Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület, az OMIKE, a két világháború közötti időszak antiszemitizmussal mérgezett légkörében, nehéz gazdasági körülmények között, a hagyományos kulturális programok mellett elsősorban a szegény sorsú zsidó fiatalok számára igyekezett biztosítani a tanulás és a művelődés lehetőségét. „Tesszük ezt pedig azért” – fogalmazta meg az egyesület filozófiáját 1926-ban megválasztott elnöke, Buday-Goldberger Leó nagyiparos – „hogy ennek segítségével diákjaink abban a helyzetben legyenek, hogy birtokukban legyen a könyv, eléressék számukra a tudás.” Az OMIKE erőfeszítéseket tett a numerus clausus törvény negatív következményeinek kivédésére: jelentős anyagi támogatást nyújtott a magyarországi felsőoktatásból kiszorult, s ezért külföldön tanuló több ezer zsidó diáknak. A képzőművészeti oktatásból kizárt zsidó művésznövendékek számára festő, szobrász és grafikai iskolát hozott létre, ahol az oktatás színvonalát olyan ingyenesen tanító neves művészek biztosították, mint Fényes Adolf, Magyar-Mannheimer Gusztáv, Herman Lipót, Róna József és Zádor István.