Az ivangorodi ütközetben kitüntetett zsidó katonák csoportképe

A háború kitörésekor, 1914 júliusában az általános hazafias felbuzdulásban osztoztak a magyar érzelmű, asszimilált zsidók is. A zsinagógákban éppúgy istentiszteleteket tartottak az Osztrák-Magyar Monarchia fegyvereinek győzelméért, mint a keresztény templomokban. „Magyarország zsidósága igaz lelkesedéssel sietett a zászlók alá. A haza hívta őket. Csak a veszteségekről kiadott lajstromokat kell nézni, hogy meggyőződjék minden igaz ember arról, hogy a kaftános zsidó éppúgy ott van a golyózáporban, mint a diplomás zsidó” – írja Mezei Ernő a neológ zsidóság vezető lapjában, az Egyenlőségben. A zsidók őszinte lelkesedését csak fokozta, hogy a háború az antiszemita cári birodalom ellen is folyt, ahol még a századelőn is a legvéresebb pogromok pusztítottak. Az osztrák-magyar haderőknél a háború idején mintegy háromszázezer zsidó katona harcolt, a magyar honvédség létszámának is mintegy hat százalékát zsidók tették ki. A tisztikarban is, ezen belül a tartalékos tiszti állományban jelentős volt a zsidók száma, s különösen sokan szolgáltak a hadsereg orvosi karában.