Etetőszék (archív kép)

A szecesszió szellemi áramlatai a gyermekkor fontosságát is felismerték. A gyerekeket már nem kis felnőtteknek tartották, így a művészek egy része számára kiemelkedően fontossá vált a gyermekbútorok tervezése. Közéjük tartozott Pálinkás Béla is. Az itt bemutatott etetőszék a ma is ismert formát követi. A hosszú, X alakú merevítőkkel kiegészített lábakon álló ülőke dobozformával magasított, melyhez lábtartó kapcsolódik. A nyújtott támla íves záródású, a két karfát apró lécek sora támasztja alá. A karfák között ívelt, félhold alakú lap helyezkedik el a tányérka számára. A bútordarabot elsősorban a díszítése teszi szerethetővé. Az ülőlap szélének vésett háromszög díszei egyszerűek, a támla három, sokszirmú virágot ábrázoló vésete dekoratívabb. A támlát két, részben esztergált „oszlopfő” zárja le. Az ülőlap alatti mezőbe kissé stilizált, foltos cica festett képe került, nyakában színes szalag. Ugyanez a motívum jelenik meg a székben látható párnán is. Hasonló macskák szerepelnek Vaszary János 1901-ben bemutatott Kislány cicákkal című falikárpitján is. A Mintalapokban közölt etetőszék a gyermekekre irányuló figyelem szép példája. A felvétel közölve: Bútoripari mintalapok iparosok és ipariskolák számára. Magyar Iparművészeti Társulat, Budapest, 1903, I. füzet, 7. lap.