A szakállas férfiszent feje, keze és lába faragott, finoman modellált, a mechanikus szerkezetet rejtő faváz – mely tulajdonképpen a figura teste – esztergált. A szerkezet vasból, acélból és fából készült, egyes részletek, mint a fejre szegecselt aranyozott glória, sárgarézből A csengőket harangbronzból öntötték. A muzsikát kiváltó dallamhenger acéltüskékkel kivert fa. Ruházata 18. század végi nyersszínű selyemdamaszt karing és fémszálas szegélyű kék selyemdamaszt palást.
A kulccsal felhúzható rugós szerkezet a jobb lábfej lenyomásával indítható. Harangjáték kísérete mellett a figura jobb karját vállból mozgatja, a kezében lévő csengettyűt rázza. Fejét jobbról balra, majd visszafelé fordítja, szemét és száját mozgatja. A program végén fejet hajt. A programon belül kétszer ismétlődik a muzsika és a mozdulatsor. A dallamhengeren elhelyezkedő üres tüskevájatok arra mutatnak, hogy eredetileg egy, a jelenlegitől eltérő dallam kísérte a figura mozgását. A ma hallható muzsika nem határozható meg pontosan, Ferenczi Ilona zenetörténész inkább világi, semmint egyházi dallamnak véli.