Krisztus születése és halála (kárpit)

A születés és a halál misztériumát ábrázoló kárpit az első, francia feliratos vázlat (MNG, ltsz.: 1935-2834) kompozícióban azonos, de egyes részleteiben átalakított változata. A szövés tech­nikája következtében a kárpiton – a vázlathoz és a későbbi kartonhoz (Iparművészeti Múzeum, Adattár, KRTF 25 - ld. itt) képest – a jobb és a bal oldal felcserélődik. A felső képmező Kálvária-ábrázolásán a szent asszonyok, Mária és János evangélista álló, illetve térdeplő alakja fogja közre a keresztre feszített Krisztust. A jelenetet két oldalról egy-egy fa, az elő­térben pedig két cserje kereteli. A háttérben messze el­nyúló dombvidék ábrázolása arról tanúskodik, hogy Rippl ismerhette a 15. század második felének tournai-i és brüsszeli kárpitjait. E kárpitok jellegzetessége, hogy a távlat érzékeltetésére a dombvonulatokat apró, stili­zált fák egyre kisebbedő, gyöngysorhoz hasonló alakja szegélyezi. A motívumokat kísérő hangsúlyos kontúrok, a ruhák lepelszerű egyszerűsége, a nagy színfoltok (sárga, rózsaszín, szürke) és a stilizált térábrázo­lás hatásos, dekoratív kompozíciót hoznak létre. Keserű Katalin és Pálosi Judit a Kálvária-ábrázolásban Gau­guin bretagne-i képeinek és a naiv kálvária-szobroknak az ihletését érzi, Prékopa Ágnes a jelenet színhasználatában és a szent asszonyok figuráiban Maurice Denis befolyását érzékeli. Annyi bizonyos, hogy a Rippltől távol álló bibliai téma művészi feldolgozása a Nabis hatásának köszönhető. Fokozottan érzékelhető ez az alsó képmező paraszti környezetbe helyezett ábrázolásán. A mindennapi élet egyszerű falusi szobájában és egyszerű tárgyai között megvalósul a csoda, Krisztus születése. A középen ülő, gyermekét ringató Madonnát a királyok veszik körül. Az előtér a vázlathoz képest gazdagabb, a földön a Mária lá­ba elé helyezett ajándékok láhatók: kehely, ládika és gyöngysor. A halványkék, zöld, rózsaszín és sárga szín­felületek, a vonaljáték gazdagsága, a bordűr élénkebb színű, de ugyancsak síkba terített virágai (georginák) harmonikusan kapcsolódnak a Kálvária-ábrázoláshoz. A kárpitot az 1906-ban alapított Székesfővárosi Ipar­rajziskola szövőműhelyében szőtték Lakatos Artúr irá­nyításával.