Nyakék

Az ékszer mestere, a szecessziós ékszerművesség kimagasló párizsi alakja, az 1900-as párizsi világkiállításon világhírűvé vált René Lalique különös érdeklődéssel fordult az üveg különféle megmunkálási lehetőségei felé. Munkásságát a XX. század első évtizedétől kizárólag ennek szentelte. Ez az azsúrzománcos (fémalap nélküli, áttetsző) technikával készült, finom, törékeny üvegnyakék természethűen formált, kanyargó komlóindát ábrázol. Az üveglevelek átlátszóak, a plasztikus komlóvirágok homályosra maratottak. A szecesszió időszakának jellegzetes ékszertípusába tartozik ez a nyak ívét követő, arra szorosan rásimuló nyakék. Széles selyemszalaggal, vagy – ahogyan egy régi fotóján látszik – párhuzamos gyöngysorokkal rögzíthették.
A párizsi Musée des Arts Décoratifs gyűjteménye Lalique két hasonló, ornamentális motívumokból álló nyakékét őrzi, melyek a Bogáncs, illetve a Fenyőtoboz fantázianevet viselik.