A sokoldalú pécsi gyár művészi műhelyeiben már 1897 őszétől készültek az 1900. évi párizsi világkiállításra, teljesen új formák, díszítmények, technikai megoldások sokaságával. Ez a váza is szerepelt a Párizsban bemutatott műtárgyak között, az új stílus jegyében születő, poétikus díszművek egyik reprezentatív példájaként. A párizsi kiállítás után az Országos Magyar Iparművészeti Társulat ajándékozta az Iparművészeti Múzeum gyűjteményének.
A felmagasodó formát körbeölelő díszítmény és a sejtelmes színeffektusok egy éjszakai szőlőskerti séta hangulatát idézik fel. Az áttetsző, színjátszó rézvörössel festett, kidomborodó ágak, levelek háttere sötét, kékes-zöldes színekben fénylik. Az „eosin” fantázianevű, redukáltan égetett fémlüszteres máztechnika immár stílusteremtő eszköz lett, a kiállítás nyitása előtt elhunyt Zsolnay Vilmos fáradhatatlan évtizedes mázkísérleteinek és fia, Zsolnay Miklós szervezőmunkájának is köszönhetően.