Függő

A hazai ötvösségben tervezőként és kivitelezőként egyaránt kiemelkedő szintet képviselő Tarján (Huber) Oszkár müncheni és párizsi tanulmányútja betetőzéseként Párizsban egy élvonalbeli ékszerész, René Lalique tanítványaként közvetlenül tanulmányozhatta az art nouveau irányzatait. Ez későbbi tevékenysége során egyik fő ihlető forrása maradt, ám hazai és nemzetközi sikereit mégis elsősorban magyaros ízű, autonóm irányt képviselő munkáival érte el. Az áttörést e tekintetben az 1902-es torinói Nemzetközi Iparművészeti Kiállításon nyert aranyérme hozta.
A háromszöges elrendezésű, lemezből fűrészelt, áttört függő repülő hal ábrázolata sávos háttér előtt "szárnyaival" a kereten túlnyúlva jelenik meg. A vízfelületet imitáló sávokat színtelen, a hal testének pikkelymezőit kékes és zöldes, szemét vörös zománcok töltik ki.
Az ékszer eredetileg a hozzátartozó láncra akasztva alkotott egészet, a keret alsó részének íves kinyúlását pedig vélhetően a násfákon megszokott gyöngy-csüngő számára tervezte a művész. Ezek azonban már az Iparművészeti Múzeum 1904-es Karácsonyi Tárlatán sem szerepeltek az ékszeren.
E kompozícióval Tarján művészetének másik iránya tárul elénk: a szecesszió korában is népszerű japán ábrázolási hagyományokból merít, illetve párizsi mesterének, René Lalique-nak konkrét műveiből. (Ld.: Art et Décoration, V. /1898/ p. 170.)