Násfa formájú függő

A hazai ötvösségben tervezőként és kivitelezőként egyaránt kiemelkedő szintet képviselő Tarján (Huber) Oszkár müncheni és párizsi tanulmányútja betetőzéseként Párizsban egy élvonalbeli ékszerész, René Lalique tanítványaként közvetlenül tanulmányozhatta az art nouveau irányzatait. Ez későbbi tevékenysége során egyik fő ihlető forrása maradt, ám hazai és nemzetközi sikereit mégis elsősorban magyaros ízű, autonóm irányt képviselő munkáival érte el. Az áttörést e tekintetben az 1902-es torinói Nemzetközi Iparművészeti Kiállításon nyert aranyérme hozta.
Kerekded formára komponált, stilizált virágokból összeállított, szalaggal átkötött csokor, melynek dekoratív mintázatát filigránzománcos mezők alkotják. Fehér, narancs, zöld, világos és sötétkék zománcai átlátszatlanok, a hátoldalon ellenzománccal. A levelek közébe helyezett foglalatos almandin csüngő a násfák ékszertípusának öröksége. Az ékszer eredeti függesztését a középtengelybe eső felső virágra forrasztott, hajdan letört akasztó (kylon) szolgálta, s a hozzá tartozó csavart ezüstlánc is csak archív ábrázolásából ismert.
A mintázat dekorativitása, jellege a szűrhímzések motívumait idézi, így a szecesszió franciás stílusától merőben eltérő magyaros irányt képvisel.