Hatoszlopos imaszőnyeg a Ráth György-villa eredeti berendezéséből

A szőnyeg az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében őrzött hatoszlopos, hatszögű kartusok sorából álló bordűrrel keretezett Ladik típusú szőnyegének egyik legkülönlegesebb rajzú darabja. Vörös színű, hármas tagolású imafülkéjét 1+2+2+1 megosztásban talapzaton álló, karcsú oszlopok tartják. Az imafülke (mihrab) feletti nyers színű orommezőt középen két fogazott szélű levél közé fogott palmetta, kétoldalt kék-két, egymásba kapcsolódó, arabeszkszerű sarlós levél közé fogott, fogazott szélű rozetta tölti ki. A szőnyeg különlegessége a boltív felett vízszintesen futó sáv, az ún. fríz, melyet Mohamed próféta nevének kartusokba foglalt, szögletes formákká stilizált arab betűs (kúfi) felirata díszít. (Hasonló fríz látható a brassói Fekete templom egyik 17. század végén készült hatoszlopos szőnyegén is.)
Bordűrjének fő sávjában a váltakozó színű, nyújtott hatszögű kartusok felhőszalagokkal keretezett rozettákat foglalnak magukba, belső melléksávjában rozettákkal váltakozó életfa-motívumok, a külsőben sötét alapon fehér csillagokkal váltakozó felhőszalagok sora fut.
A szőnyeg az Iparművészeti Múzeum első főigazgatója, Ráth György (1828–1905) gyűjteményéből származik, s egykor a direktor dolgozószobájának falát díszítette Városligeti fasori villájában.
A török és iráni szőnyegek már a 17. századi magyar főúri háztartásokban is kedveltek voltak. Az irániaknál kisebb méretű török szőnyegeket ritkán tették földre, az írott források általában asztalterítőként, ágyterítőként, falikárpitként említik, de pompás török szőnyegek díszítették temetéskor a ravatalt, az ünnepi- vagy hadisátrak belsejét, valamint a templomi ülőhelyeket vagy a szószék karzatát is. Az itt bemutatott szőnyeghez hasonló díszítményű és színezésű, a 17–18. század fordulójára datálható szőnyegek nagy számban maradtak fenn az erdélyi egyházi és múzeumi gyűjteményekben.