A Párizsban letelepedett német műasztalosok, J. F. Oeben, J. H. Riesener, G. Benemann, J.G. Schlichting, J.F. Schwerdfeger és Weisweiler mellett e korszak vezető mesterei J. F. Leuleu, R. Dubois, É. Levasseur, P. Roussel, Ch. C. Saunier, Ch.Topino, a Jacob testvérek, J. L. F. Legry és D. Toupillier. Bútoraik nehézkesebbek, mint a rokokóban voltak, a komódok, szekrények alaprajza téglalapú, a horizontális és vertikális tagolás erősebb, mint eddig, s minden esetben meghatározza a felület díszítését. A színes berakások témái harci trófeák, hangszerek, kották vagy figurális jelenetek. A nagy felületek berakása szinte mindig geometrikus jellegű. E korszak talán legfontosabb bútortípusa a szekreter.
Az itt bemutatott szekreter az 1764-ben asztalosmesterré lett Denis Toupillier (?-1791 után) műve. Az írószekrény alul kétajtós, lehajtható írólapja mögött fiókok, rekeszek helyezkednek el, záró részében, a márványlap alatt egy fiók található.
Toupillier ugyancsak jelzett aranyozott és faragott konzoljai egy párizsi magángyűjteményben találhatók.