A zsinagógákban az előimádkozó pultja előtt látható a siviti tábla, mely nevét a rajta szereplő zsoltáridézet kezdő szaváról kapta: „Siviti Adonáj …. Az Örökkévalót mindig magam előtt tartottam” (Zsolt 16:8). A siviti táblák általában gazdagon díszítettek. Díszítésüknek olyannak kell lennie, ami az előimádkozó figyelmét a zsidó értékekre összpontosítja, s ezzel is segíti az imádkozás közbeni elmélyedést. Jellemzőek a mikrográfiás ábrázolások, amikor a szent szövegeket nagyon apró betűkkel írva különféle absztrakt, növényi, állati vagy emberi figurákká rendezi az írnok. Leibrich Leeb Austerlitzben készített siviti táblája azonban szakít a hagyománnyal és megjelennek az emberalakok, a zsoltáridézeteket pedig az épületet díszítőelemeinek használja. A bal felső medalionban látható Áron főpapi ruhában, a jobb oldalon pedig Mózes a kőtáblákkal. Közöttük pedig az erkélyen hárfán játszó Dávid király, valamint Jákov álma jelenete rajzolódik ki.