Tálka fagyöngyággal

A historizmus a kerámiaművességben nemcsak a régi edényformák és díszítményeik újrafogalmazására, de a művesség története során feledésbe merült különleges technikák újjáélesztésére is törekedett. A távol-keleti alapanyagokra és a különleges máztechnikákra is kiterjedő kísérletsorozat a szecesszióban teljesedett ki. A legjellemzőbb egyik ilyen technika a fémlüszter, a közel-keleti eredetű, spanyol-mór közvetítéssel Itáliába került eljárást a reneszánsz fénykorában Gubbióban és Derutában alkalmazták mesterfokon, majd néhány száz évre feledésbe merült készítésének módja. A 19. században számos európai keramikus folyatatott a fémlüszterrel sikeres kísérleteket – Magyarországon Zsolnay Vilmos (1828–1900), francia földön Clément Massier (1844–1917). Massier apja vallauris-i kerámiaműhelyében tanult, majd fivérével vezette a műhelyt. 1883-ban új műhelyt létesített Golfe Juan-ban, itt készültek első fémlüszter festésű kerámiái, amelyek néhány év múlva, 1889-ben a párizsi világkiállításon már aranyérmet nyertek. Massier finoman mintázott, olykor kicsiny ékszerszerű kerámiáit gyakorta foglalták ezüstbe, a finoman trébelt növényi ornamentika – fagyöngyágak, borostyánindák – az edények szájperemét fonja körül. A fagyönggyel montírozott fém reflexfényű, bíborszínű, lila, zöld és kék mázú tálka további különlegessége egy újabb anyag, az üveg alkalmazása. Az opaküveg gömböcskék fénytörése természethűen idézi a növény parányi terméseit.