Medici kárpitok (I-IV.) - Puttók játékai I., puttók struccal (20000. ltsz.)

Raffaello Santi tervrajzai után, Giovanni da Udine és Tommaso Vincidor kartonjai alapján 1521 és 1524 között Brüsszelben készült utánszövött kárpitok.
1517 őszén, négy évvel az után, hogy Giovanni di Lorenzo Medici (1475–1521) bíborost – a nagyhírű, dúsgazdag firenzei patrícius, Lorenzo „il Magnifico” (1449– 1492) fiát – X. Leó néven Rómában pápává választották, nagyszabású munkálatok kezdődtek a vatikáni pápai lakosztályok úgynevezett Konstantin-termében. A munkálatokat irányító Raffaellónak (1483–1520) a terem falképeinek megtervezése és kivitelezése mellett gondoskodnia kellett egy olyan alkalmi dekoráció elkészítéséről, amely a félhivatalos pápai fogadásokat követő díszlakomák idején méltó és illő keretet ad az asztali örömök élvezetéhez. Ez utóbbi célt szolgálta az a húsz, azonos méretű falkárpit, amelyek témaválasztását a klasszikus antikvitásból eredő, sajátos képzetek befolyásolták. E korszak olasz művészete előszeretettel szerepeltette azokat a ruhátlan, szárnyas gyermekalakokat – puttókat –, akiket paradicsomi lényeknek tekintett az akkori közfelfogás, s akiket változatos attribútumokkal szoktak ábrázolni, a megrendelő ’státusát’ hangsúlyozva. E kárpitokon nagy hangsúlyt kaptak a megrendelő, X. Leó pápa személyére, illetve a Medici családra utaló emblémák és motívumok. Utóbbiak: strucctollak ékköves gyűrűvel, illetve járom; előbbiek: oroszlánfigura, pápai tiara és kulcsok. Az eredeti falkárpitsorozat 1524-ben érkezett meg Pieter van Aelst (1450 körül–1531/1533) brüsszeli műhelyéből Rómába. Az 1800 körüli években nyoma veszett, valószínűleg elkallódott és megsemmisült a napóleoni háborúk idején. A 17. század közepén a római Barberini manufaktúrában másolatok készültek a „Gyermekek játékai” néven ismert sorozat jó néhány darabjáról. Ezekből az 1930-as években négy kárpit magyarországi magángyűjteménybe, majd 1946-ban vétel útján az Iparművészeti Múzeumba került.