A szerpentinkőből készült, palmettasorokkal és akantuszindákkal gazdagon díszített serleg talpán, testén és fedelén összesen harmincöt darab különféle érem helyezkedik el. Legtöbbjük jeles személyiségeket (Hannibál, Nagy Sándor, római császárok) ábrázoló antik eredetik után készült, illetve ún. fiktív érem a reneszánsz időszakából. A kehely szárán és fedelén egy-egy francia nyelvű zománcozott felirat: NVLLE PLVS, illetve NE MOY AVLTRE. Az újabb kutatások a feliratokat Anthoine de Lalaing (1480–1540), Hoogstraten (ma Belgium) grófja és felesége, Elisabeth van Culemborg (1475–1555) jelmondataiként azonosították. Anthoine de Lalaing 1522-től németalföldi helytartóként V. Károly császár szolgálatában állt, s 1509-ben kötött házasságot Elisabeth van Culemborggal.
A díszserleg keletkezését illetően több hipotézis is felmerült. A fedél belsejébe egykor befoglalt, ma már hiányzó érem felirata alapján – melyet Jankovich Miklós írt le gyűjteményének inventáriumában – a 19. században azt feltételezték, hogy a serleg 1490-ben készült, s Hunyadi Mátyás királynak szánták ajándékképpen. Az Iparművészeti Múzeum 1884-es nagyszabású történeti ötvösmű-kiállításán a serleg már 16. századiként szerepelt. A serleg készítésének ideje mellett annak helyszíne is máig vitatott. A serleg analóg darabjainak többségét a szakirodalom nürnbergi mestereknek tulajdonítja, s az 1520-1550 körüli évekre datálja. A pontos meghatározás a további kutatások feladata.