Falikárpit Kadmosz történetének jeleneteivel

A nagyméretű, részletgazdag kompozíció figuráit és motívumait szemügyre véve egy hátborzongató, "horrorisztikus" történet bontakozik ki előttünk. Ezt a csodás elemekben bővelkedő, kalandos históriát a klasszikus mitológia legismertebb "kézikönyve", Ovidius Átváltozások című verses eposza beszéli el a legrészletesebben. E mű harmadik "könyvében" lép színre a mitikus héroszok egyike, Kadmosz – Fönícia királyának, Aegenornak a fia –, akinek olümposzi, azaz isteni küldetése van: ő lesz a görögországi Théba városának alapítója. Ám mielőtt e tettét véghezvinné, bizonyítania kell elhivatottságát és alkalmasságát: le kell győznie az ártó, gonosz démonokat, hogy Théba a civilizált városlakók otthona, a béke szigete legyen. Ezeket a pusztító veszedelmeket testesíti meg az a sárkány alakú, visszataszító fenevad, amelynek Kadmosz társai korábban áldozatul estek. A mitikus hős azonban szembeszáll vele, és diadalt arat: gerelyét a "sárkány torkába taszítja, … és nyakát odaszegzi a lándzsa a tölgyhöz". Az ovidiusi történet e részletét illusztrálja a falkárpit bal oldalának hangsúlyos motívuma.
Miután teljesítette hősi küldetését, majd bölcs útmutatást, égi sugallatot követve földbe vetette a legyőzött sárkány fogait, Kadmosz újabb, baljós fejleménnyel szembesül. Fegyveres, sisakos harcosok "kelnek ki" a földből – megannyi sárkányfog-vetemény –, s vívnak egymással öldöklő küzdelmet. Kadmosz önmérsékletet tanúsít, távol tartja magát e „testvérharctól”, amelyet mindössze öten élnek túl ők lesznek – miután szövetségre léptek egymással – a harcedzett spártaiak mitikus ősei. A történetnek ezek a későbbi mozzanatai elevenednek meg a falkárpit jobb oldalán, ahol ugyancsak hősünk a főszereplő. Nyugodt, méltóságteljes testtartásban áll előttünk, hátat fordítva a küzdőknek, mintha földön túli sugallatra összpontosítana. Csakugyan, égi látomásként, felhőktől övezve az Olümposz istenasszonya, Pallasz Athéné jelenik meg a hős felett, mint az isteni bölcsesség megszemélyesítője. Kadmosz pártfogója ő, akinek oltalma alatt felépül majd a falakkal, kapukkal övezett város, Théba városa, amelynek ideálképe a falkárpit jobb felső részén látható.
Bizonyosnak tűnik, hogy kora textilművészetének e pompás alkotása valamely főúri kastély, vagy egy impozáns városi palota dísztermének berendezéséhez tartozott eredetileg. Ennek a megrendelő által kijelölt eredeti helyszínnek a meghatározásához a kárpit Magyarországra kerülésének időpontja és körülményei adnak némi támpontot. Írott források tanúsítják, hogy a 19. század utolsó évtizedében a falkárpit gazdát cserélt akkori új tulajdonosa, báró Lipthay Béla, mint Carlo Morosini egykori velencei műgyűjteményének nagy értékű, pazar darabját vásárolta meg és szállíttatta Budapestre.
A Morosini-gyűjtemény 1894. évi aukciós katalógusának tanúsága szerint a Kadmosz történetét bemutató falkárpit egykor a velencei Morosini-palotát, feltehetően annak fogadótermét díszítette.