A teáskészlet egyszerű, sima, gömbölyű formákból áll. A tejkiöntő szájrésze merészebben formált, a fül tövétől a visszahajló peremű széles kiöntőig lendületes, ovális ívet rajzol le. Minden bizonnyal ez a kecses, de kényes forma indokolta, hogy a mindennapos használatban ellenállóbbnak bizonyuló porcelánból készítsék ezt az elemet, valószínűleg Ernst Wahliss, a Zsolnay gyártmányok értékesítésével megbízott bécsi nagykereskedő kérésére. 1874-től gyártották különböző dekorral ezt a hat, illetve tizenkét személyes készletet (Zsolnay Teréz füzetének adata, ltsz. Janus Pannonius Múzeum, Pécs 1578-91-1584). Zsolnay Teréz emlékirata ad információt a testvére, Júlia által tervezett díszítményről : "Júlia, bár még betegeskedett, szorgalmasan dolgozott az orchideás kávés- és teáskészleten húsvétra be akarta fejezni. A készletet a szenvedélyes orchideakedvelő bécsi Rotschild báró rendelte. Mintául remek illusztrált könyvet küldött, amelynek alapján Juliska majd minden darabra más-más virágot tervezett. A dekorkönyvben ötven ilyen rajz szerepel. A készlet a legkülönbözőbb alakú talpastálakból, kávés- és teáscsészékből, tányérokból, kannákból, cukortartókból és evőeszköznyelekből állt, huszonnégy személyes volt, és 800 forintba került. A díszítés kobaltkék alapon arannyal szegélyezett virágokból állt, és jól érvényesítette a magastüzű zománc minden árnyalatát. Sajnos ebből a csodálatosan finom készletből egyetlen darab se maradt nálunk. Wahliss értett hozzá, hogyan kedveltesse meg ezt a motívumot a közönséggel, és a Rotschild egzotikus, kedvenc virágaival díszített tányérok és csészék csakhamar sok család asztalán pompáztak. Ez az évekig tartó népszerűség azonban sokat rontott a művészi színvonalon. A raktár mélyén csak néhány selejtes darab maradt meg, de ezek fogalmat sem adnak az eredetinek a szépségéről." (Zsolnay 1975, 119.) A készlet festése ebben a kivitelben is figyelemre méltó. A lilásrózsaszín alapra sötétkék mázat festettek az orchideaszálak hátteréül. Különböző rózsaszínekkel festették át a szirmokat, s finom zöldekkel a leveleket. A mázba árnyaltan süllyedő mázak szegélyét, a külső-belső kontúrokat arannyal érzékenyen kirajzolták. A Zsolnay gyári II. és III. Decorkönyvben az 1032-1039, 1056-1080, ill. 1078-1101. számú rajzok mindegyike más és más orchideaszálat mutat (bejegyzés: "Júlia für Rotschildservis 1883. II"). E készleten is minden egyes darabon más és más orchideaág látható. Az Iparművészeti Múzeum Adattárában (ltsz. KRTF 64/1) őrzött tervlap tanúsága szerint a teáskészletet a század első éveiben ismét gyártották. E lapon az 1032. sz. orchideás dekor rajzát látjuk egy csészealjon, megjegyezve, hogy a 181. és 595. sz. csészéhez is alkalmazzák, valamint felsorolva a színeket előállító mázak számait. A tervlapot Nikelszky Géza szignálta, aki 1899 óta állt a gyár alkalmazásában.