Kerek, gyűrűs talp felett erősen kidomborodó test, széles, kürtőszerűen keskenyedő magas nyakrész, enyhén kiszélesedő, sima, kerek száj. A gömbölyű testen körben ismétlődő stilizált hullámvonalak jelzik a patakot, melynek partján négy, finoman meghajló hosszúruhás leányalak táncol, liliomok és narancsfák között. Az ismétlődő elemekből kialakított ábrázolás az angol grafikákra, nyomatokra emlékeztet. Feltehetően 1900 októberében, Walter Crane pécsi, a Zsolnay gyárban tett látogatása ihlette meg a gyár alkalmazásában álló fiatal, önmagát „szecesszionistának” valló Nikelszky Gézát. Walter Crane egyetlen ismert Zsolnay gyári vázája is a komplementer színek ellentétére épít (Ltsz. JPM. 51.6491.1). Itt az acélkék alapszín párja sárgásszürke, amelynek az eozinmáz ezüstös reflexet ad. Feltehetően a sötétebb alapszínre festették a világosabb színű ábrákat. A savmaratás tompa fényűvé tette a selymes felületet. 1959-ben az Iparművészeti Múzeum kiállításán szerepelt.