Váza

Két egymásnak fordított csonkakúp formából állították össze a magas díszedényt. Egyenes kerek talpa és szájnyílása körül széles díszítő motívumok. Fent távol-keleti jellegű, négyszer ismétlődő felhő-motívum, lent lágyan hullámzó geometrikus mintázat. E domború, festett ornamensek foglalják keretbe a vázatesten megjelenő vízparti tájképet. A bokrokkal szegélyezett partról jegenyefasor vezet a távolba. A dombok mögött lebukik a nap, az égen felhők úsznak. A vízben mindez visszatükröződik, csillogó fényesen, de elmosódottabban. A sötétlila, arany-barna, bíborvörös, zöld és gyöngyház színek gazdag skálája érzelmekkel telíti a vonalrajzot. A vázán felnagyítva, leegyszerűsítve és festőien színezve a Ver Sacrum folyóirat I. évf. 1898. évi XI. füzetében megjelent versillusztrációra ismerhetünk. Adolf Böhm „Zehn Gedichte von Arno Holtz” című sorozatában a nyolcadik rajzot fogalmazta át a pécsi tervező, a maga határozott egyénisége és a Zsolnay technológia gazdag lehetőségei szerint. A szimbolista vázakép hangulata tökéletesen illeszkedik Arno Holtz szövegéhez: „Am stillen See / sitz’ ich und starre / in ein gespiegeltes Paradies”. A Zsolnay gyár 11. Façon könyvében a 7332. sz. rajz nemcsak a váza sziluettjét, hanem a bemélyülő kontúrvonalas díszítését is mutatja. Bejegyzés: „geformt 53 cm hoch (Abt mintája) terv 1904. szept. 2.”.