1934-ben Kozma Lajost megbízta az egyik unokatestvére, hogy tervezze meg otthonát a taszilópusztai (Zala megye, Magyarország) családi birtokukon. Ahogyan a többi villája esetében is, minden egyes részlet Kozma irodájának tervezőasztalán született, ám ebben az esetben a megrendelőt és feleségét is bevonta a tervezés folyamatába. Együtt jelölték ki a ház elhelyezését a telken; Kozma a fiatal pár igényeiből kiindulva alakította ki a lakás alaprajzi beosztását és berendezését.
Bár a zárt tömegeivel, téglatest alaprajzával, valamint nyeregtetős lefedésével parasztházakat idéző háromszintes – alagsor, földszint, emelet/padlástér – ház megjelenésében eltért a budapesti Kozma-villáktól, mégis magában hordozta az építész minden 1930-as években megfogalmazott elveit. Így a megrendelői igények maximális figyelembe vételét, a hatalmas, fényárban úszó lakószoba közvetlen összekapcsolását a házat körülvevő kerttel, az alsóbbrendű helyiségek elválasztását a lakó- és hálószobáktól, a szobák modern stílusú, beépített és szabadon álló bútorait, valamint a korszerű technológiák alkalmazását, amelyek például a házon belüli telefonhálózatot és központi fűtés. A házaspár igényeinek figyelembe vételével készült kandalló a lakószobába, holott a házban kialakított központi fűtés ezt már nem tette szükségessé. A tulajdonos visszaemlékezése szerint utóbbi elegendő hőt biztosított, így a kandallót csak ritkán használták.
Az 1934 decemberében birtokba vett otthonukat a tulajdonosoknak 1942 decemberében el kellett hagyniuk, mivel ekkor már törvény tiltotta, hogy a zsidó származású magyar állampolgárok tulajdonában földbirtok legyen. A házaspár magával vitte azokat a bútorokat, amelyek új, budapesti lakásukban még elfértek, így a berendezés egy része a közelmúltig egyben maradt, viszont a taszilópusztai villa nem sokkal a második világháború után elpusztult.
Az Iparművészeti Múzeum a Kozma-hagyatékban néhány tervváltozatot és belsőépítészeti vázlatokat őriz, illetve azokat az archív fényképeket, amelyeket Seidner Zoltán készített Kozma felkérésére a házról 1935 nyarán.