Gans-villa (Budapest), északi homlokzat

A budai Szemlő-hegy szabálytalan alakú és lejtős telkének közepén, az utca vonalától eltávolodva épült ez az alagsori szinttel bővített földszintes villa, amelynek az Iparművészeti Múzeum több tervváltozatát őrzi. Az épület mára elpusztult, helyén három kortárs társasház áll, így azt csupán a fennmaradt terv- és képanyagból ismerjük.
Tömege a két évvel korábban épült Szegő-villáéhoz hasonlóan zárt kubus volt. E zártságot az északi homlokzathoz csatlakozó, légiesen könnyed kialakítású fedett terasz, valamint a déli homlokzaton a fal síkjából visszaléptetett főbejárat mozgatta meg.
Mivel a telek az északi irányban fordult a panoráma felé, Kozma nem tudta – a több írásában is bemutatott – elvei szerint a kerttel összekötött, panorámára nyíló lakószobát az épület déli homlokzatán elhelyezni, a konyha-előszoba-fürdőszoba és egyéb az alsóbbrendű helyiségeket pedig az északi oldalra rendezni. Így a tervváltozatok egy izgalmas kísérletsort rögzítenek, amely során Kozma egyszerre próbálta meg becsalogatni a déli napfényt a lakószobába és megnyitni utóbbit az északi panoráma felé.
Az Iparművészeti Múzeumban őrzött tervanyag datált forrásai közül a legkorábbi 1940 áprilisában készült. Egy lapon sorakozik fel egy egyemeletes épület négy homlokzata és három szintjének alaprajza, valamint a lépcsőházat magába foglaló Kelet-Nyugat irányú metszete. E változaton az emeletes villák Kozmára jellemző téralakításával találkozunk: a földszinten a családi élet színteréül szolgáló lakószoba, előszoba-hall-lépcsőház és konyhához kötődő helyiségek, az első emeleten pedig a hálószobák és fürdőszoba foglaltak helyet. Az alagsorban a gazdasági helyiségeket, a házmester szoba-konyhás lakrészét és egy hobbiműhelyt látunk. Az északi oldalon a lakószobához terasz csatlakozik, aminek külső lépcsője a kertbe visz le, a déli falat a földszint homlokzaton a lakószoba teljes hosszában veranda töri át. Az emeleten a szülői hálószoba hatalmas üvegfelületekkel nyílik a déli homlokzathoz csatlakozó teraszra.
Az Iparművészeti Múzeum tervgyűjteményében őrzött többi, 1940 júniusában és júliusában készült forráson már egy alagsori szinttel bővített földszintes épületet látunk. Mindhárom alaprajzi variánsban közös, hogy a megrendelő család élettere a földszintre korlátozódik, a gazdasági helyiségek és a személyzet lakrészei pedig az alagsorban kapnak helyet. A lakószoba változó méretben, de a legkorábbi tervváltozat elrendezését megőrizve a lakás nyugati oldalán kap helyet, a hálószobák a keletin. A kerttel összekapcsolt, oszlopokra állított, fedett terasz, illetve az áprilisi tervhez képest redukált méretű veranda szintén állandó elemek, utóbbi elhelyezése átkerülhet a nyugati falra. A térsor mindegyik terven kicsit más elrendezésű: Kozma a hálószobák, a földszintet az alagsorral összekötő lépcsőház, valamint a fürdőszoba elhelyezését és nagyságát váltogatta, illetve a konyha és a hozzá kapcsolódó helyiségek hol az alagsorban, hol a földszinten bukkannak fel.
Végül egy olyan változat valósult meg, amelynek a tervanyaga hiányzik az Iparművészeti Múzeum gyűjteményéből. A lakószoba egyetlen, a nyugati fal mentén végighúzódó tér lett, amit délről a fal teljes vonalában kialakított, télikertként funkcionáló veranda zárt le, északról pedig szintén a teljes falszakasz hosszában kinyitható, teraszra vezető, 3-3 szárnyú üvegajtók. A gyerekek egy nagyobb méretű közös szobán osztoztak, ám annak két, külön falon nyíló ajtaja és az egymástól távolabb elhelyezett ablakai egy válaszfal utólagos beépítését is lehetővé tették. Az alaksorba lekerült konyhát étellift kötötte össze a földszinten kialakított tálalóval, a kamra és a cselédszoba a konyhából nyíltak. A két szintet összekötő lépcsőház a lakószobát a hálóktól elválasztó folyosóval párhuzamosan lett kialakítva.