Bálint húsz évesen jutott ki első ízben Párizsba. Itt ismerkedett meg Modigliani, Braque, Picasso és Matisse alkotásaival. Korai műveit még a fauves hatás jellemzi, később Czóbel posztimpresszionizmusa, Vajda konstruktív-szürrealista festészete inspirálta. 1946-ban csatlakozott az „Európai Iskolá”-hoz 1956-tól 1962-ig ismét Párizsban élt. Itt bemutatott képén még érződik a fauves-hatás, de már a Bálintot jellemző lírai érzékenység, a kompozíción belüli egyszerűsítésre törekvés is jelentkezik. A művész színeszköztára, a festékfelrakás nagyvonalúsága, az ülő alak statikus, tömbszerű megkomponálása már a későbbi egyéni stílusú alkotót sejteti.