Nő almával

Sipos Balázs alkotásai mind technológiai, mind tartalmi szempontból rendkívül magas kvalitásúak. Munkái a casting (üvegöntés) technikájának bravúros művelőjéről vallanak: a forma a formában, a negatív és a pozitív terek egymásba olvasztását mesteri könnyedséggel valósítja meg plasztikáiban. A figurális szobrászat terén pedig egyéni, frivol, ironikus, gyakran groteszk humorral átszőtt üzeneteket fogalmaz meg, egyszerre naturalisztikus és sematizált ember- és állatalakjaiban.
A Nő almával című munkája összetett jelentésréteggel bíró mű: a bibliai bűnbeesés jelenet, Ádám és Éva története Sipos értelmezésében a Végzet Asszonyaként ábrázolt, kígyófejű nőalak testében zajlik le, mintha ő hordaná ki az egész emberiségre kiható bűnüket. A befoglaló nőalak felemelt bal kezében, hüvelyk- és mutatóujja között egy fényesre polírozott, kör alakú tárgyat – talán pont a Tudás fájának gyümölcsét – tartja, amely azonban érintetlen, (még) senki sem harapott belőle.
A plasztika optikai üvegből készült, formába öntéssel, két darabból ragasztva (a nőalak eredetileg leemelhető fejét az alkotó utólag ragasztotta a testhez). Az üveg anyagában létrejövő fátyolok, zárványok, légbuborékok, a mattra csiszolt és a fényesre polírozott felületek játéka tovább mélyítik és növelik az ábrázolt téma értelmezési síkjait.