Káin

Káin az Ószövetség és a Korán szerint Ádám és Éva első fia, aki földművelő volt. Nevének jelentése héberül talán kovács. Testvére, a pásztor Ábel volt, akit irigységből megölt, mivel Isten előtt kedvesebb volt a pásztorkodással foglalkozó Ábel áldozata. A későbbi zsidó bibliamagyarázat Ábel erényességével szemben Káin gonoszságát hangsúlyozta. Ezzel egybecseng az Újszövetségi megítélése is. Például János első levele szerint Káin "a gonosztól való volt", aki megölte testvérét, mert az ő tettei gonoszak voltak, a testvére tettei ellenben igazak. Büntetésül Nod földjén volt kénytelen letelepedni, azaz nomád módra kellett a pusztában vándorolnia. A zsidó történetíró Iosephus Flavius azt írta, hogy "A régi hagyomány szerint Ádámnak 33 fia és 23 leánya született". Káin fia Hénoch. Káin "várost épített, és azt fiáról Hénochnak nevezte." A Biblia Káint a keniták ősatyjaként is említi. A keniták Palesztina legdélibb részén legeltették nyájaikat, és föltehetően az amalekiták kötelékébe tartoztak. Saul idejében valószínűleg különváltak az amalekitáktól és Júda törzséhez csatlakoztak.