Anyaság I: Készülődés
Az anyaság, a gyermekkor és az anya-gyermek kapcsolat mentális és képi reprezentációi
Az anyaságra, a gyermekre, valamint az anya-gyermek kapcsolatra vonatkozó attitűdünket, gondolatainkat és érzéseinket – a társas környezetünk mellett – jelentősen alakítják az életünk során, már kora gyermekkortól hallott mesék, történetek, irodalmi alkotások, valamint a tárgyi környezetünk, az életünk folyamán látott képek, ábrázolások is.
Válogatásunkban az Iparművészeti Múzeum gyűjteményéből az anyaságra, a gyermekre és az anya-gyermek kapcsolatra vonatkozó – ezek mentális reprezentációit alakító, valamint ezek mint konstruktumok karakterét tükröző – tárgyakat és ábrázolásokat mutatunk be.
A virtuális kiállításban az anya kifejezést használjuk, ám ezt tágan értelmezve a gyermek számára fontos gondozót értjük alatta – nemtől és biológiai kapcsolattól függetlenül.
Mintha-játék – A mentális reprezentáció alakulásának kezdete
Az Árkád Bazár homlokzatának terve
A rajz a korabeli Budapest legnagyobb játékáruháza, a Vágó fivérek által 1908-ban tervezett Árkád Bazár homlokzatát díszítő kerámiaburkolat tervének egy részlete.
A szecessziós épület homlokzatán a funkcióra utaló figurális díszítés látható: gyermekek játékokkal. Az itt bemutatott rajzon kislány pólyás babával, mellette két másik – a korszak játékainak formavilágát tükröző – babával, a homlokzat másik részére vonatkozó terven pedig csákós kisfiúk építőkockákkal, ólomkatonákkal, hintalóval. A bemutatott rajz és a játékáruház mint műfaj tükrözi a 19. század utolsó harmadának, a 20. század elejének a gyermekekre és a gyermek tárgyi környezetére vonatkozó képzeteit.
Tervrajz az Árkád Bazár homlokzati díszítéséhez, készítette: Nikelszky Géza, Vágó József és Vágó László (1909)Iparművészeti Múzeum
Erre az időszakra tehető a gyermekkorra, a gyermeki pszichére, tevékenységekre, működésmódra vonatkozó figyelem kezdete – ami a játék (-szer és -tevékenység) fókuszba kerülését is magával hozta.
Nádai Pál művészeti író a következőképpen fogalmazott a játék szerepelképzeléseket, mentális reprezentációt alakító jelentőségéről:
„A kis leánynak odaadok egy babát, a fiúnak egy katonát. … Elkezdenek vele játszani. Képzeletük finom ruhába öltözteti őket; húst, vért, izmokat gondol a tagjaikra, lelket lehel beléjük. Nevet is adnak neki, altatják vagy sétálni viszik a holt anyagot. … [A gyermek n]emcsak örülni vagy szenvedni tud együtt a babáival, katonáival, de beszélget is velük, eteti és altatja őket, olyan komolysággal, hogy ebben már leendő hivatásai is meglátszanak.” (Nádai: Könyv a gyermekről, 1911, 12. és 35.)
A Farkasházy Fischer Jenő jelzésével ellátott és a Herendi Porcelángyárban 1905-ben gyártott litofán lapon a kislány játék babát tartó mozdulata, gyengéd kéz- és fejtartása, valamint a babával felvett szemkontaktus érzelmi bevonódásról, a fantáziában megélt kapcsolatról tanúskodik. A kislány a játék babát – mint általában az anyák a csecsemőt – mellmagasságban, a szív közelében tartja. A játék babával való szimbolikus játék, a babával megélt együttlét pillanatai hozzájárulnak az anya-gyermek kapcsolat mentális reprezentációjának – gyermekkorban megkezdődő – formálódásához.
Szakrális anya-gyermek-ábrázolások
Az anya (anyaság) és az anya-gyermek kapcsolat képi ábrázolásának egyik fontos, a keresztény kultúrkörben legjellemzőbb példái a Mária- és a Mária a gyermek Jézussal-ábrázolások, amelyek karakterét minden korban meghatározta az aktuális teológiai felfogás és tanítás. Mindez egy heterogén Mária-, gyermek- és Mária a gyermek Jézussal-képhez vezet.
Jézus kettős (egyszerre isteni és emberi) természetének kifejezéseként – feltételezhetően igazodásképpen a laikus közönség igényéhez – az emberi természetet előtérbe helyezve Mária anyaságának speciális ikonográfiai típusai is kialakultak: Mária várandós nőként, szoptató anyaként is megjelenik.
KehelyIparművészeti Múzeum
Kehely
A 17. század végén készült kehely talpát és kuppáját Mária-kegyképeket ábrázoló zománclapok díszítik.
Mind a talpon, mind a kuppán megjelenik a várandós Mária, aki két kezét a hasán, a – meztelen kisgyermekként ábrázolt és mandorlával körülvett – Megváltó felett tartja. Az ábrázolás a bogenbergi Mária-templom 13–14. századi kegyszobrának némileg módosított mása.
Feltehetően bizánci előképek alapján a nyugati kereszténységben több olyan képtípus alakult ki, amely a várandós Máriát ábrázolja – hol hangsúlyosan gömbölyödő hassal, hol a hasában ábrázolt Jézussal, hol egyedül, hol Mária és Erzsébet találkozásának jelenetében.
A metszet alsó mezőjében kórházi jelenet látható az előtérben a Betegápoló Irgalmasrendet megalapító Istenes Szent Jánossal és Rafael arkangyallal, a háttérben félkörívben ágyban fekvő betegekkel. A felső mezőben a bécsi irgalmasrendi templom Szent Család-kegyképe látható. Ezt a – betegek gyógyítójaként számon tartott – kegyképet az Európában tomboló pestisjárványok idején előszeretettel másolták, illetve grafikai technikákkal sokszorosították. Az Iparművészeti Múzeum is két különböző metszetpéldányt őriz. A grafikák hordozója (a papírnál tartósabb) selyemszövet, ami arra enged következtetni, hogy a metszetet talizmánként viselték.
A szoptató anya és az anyatejjel táplálás – bár más-más konnotációval – a legtöbb kultúrában fontos szerepet töltött be, és mind a szakrális és profán irodalomban, mind az ábrázoló művészetben megjelent.
Legismertebb példái: az antik kultúrában Héra, akinek tejéből kialakult a Tejút, az egyiptomi művészetben a Hóruszt szoptató Ízisz, a keleti és a nyugati kereszténységben a gyermek Jézust tápláló Mária. Az anyatej az anya-gyermek kapcsolaton kívül is megjelenik, például a rendalapító Szt. Bernát legendájában.
Az anyatejnek és a laktációnak az esetek egy jelentős részében – a mai tudományos ismeretekkel összhangban – életben tartó, gyógyító erőt tulajdonítottak, ezért örvendtek a Mária- és a szoptató Mária-kegyképek óriási népszerűségnek a járványok idején.
Máriát és Jézust ábrázoló függő
A 19. század 2. felére datált vésett elefántcsont függőn – gótikus architektonikus és angyalok által tartott levélmustrás háttér előtt – Mária királynőként s a gyermekét átölelő gyengéd anyaként, Jézus pedig anyjára figyelő, bal kezével anyja arcát érintő gyermekként jelenik meg.
A historizáló függőn látható gyengéd hangvételű Mária Jézussal-ábrázolás egy, a nyugati művészetben a középkorban felbukkanó képtípus újkori feldolgozása, amelynek előképe a bizánci Eleusza (Könyörülő) képtípus, forrása pedig a Lukács evangéliumában olvasható „a gyermek Jézus bemutatása a templomban” jelenet.
E ruha tervezője a budapesti székhelyű Romani Design, a világ első roma divatstúdiója. Az Iparművészeti Múzeum Kortárs Design Főosztályának felkérésére készült ruhák és kiegészítők kiinduló motívumai a múzeum gyűjteményében szereplő, Szűz Máriát és női szenteket ábrázoló kegyképek. A dizájnerek a kiválasztott szakrális ábrázolások és a családi archívum képeinek felhasználásával, a kézi és a digitális mintatervezési eljárások ötvözésével alakították ki a ruhák alapanyagán megjelenő mintákat.
A roma kultúrában Szűz Mária tisztelete több jelentésréteggel bír: összefonódik a roma anyaistennő és az anyaság tiszteletével. A ruhákon megjelenő motívumok a tervezők saját édesanyját és családtagjait ábrázoló fényképek, valamint szentképek kombinációi – s ez további jelentésréteggel gazdagítja és a személyes történetmesélés eszközévé teszi a ruhákat. A dizájnerek a női emancipáció ikonjaiként tekintenek édesanyjukra, nagymamájukra és más női rokonaikra, akik a hagyományos női szerepeken túlmutató szereprepertoárral rendelkeztek.
Profán anya-gyermek- és csecsemőábrázolások
Lucretia és Cornelia alakjával díszített kelengyeládaIparművészeti Múzeum
Lucretia és Cornelia alakjával díszített kelengyeláda
A nő életének egyik jelentős fordulópontja – amelyhez specifikus rítusok és tárgyak kapcsolódnak – a leánykor vége, a házasság. A feleség- és anyaszerepre készülődésnek mintegy megtestesülése, tárgyiasulása volt több évszázadon át a leánykor idején készített kelengye, valamint a kelengyeláda – amit a feleség magával vitt az új életének helyszínére, a férje családjának otthonába.
Az új szerep magával hozta/hozza a nő szociális környezetének változását, személyiségének és önmeghatározásának újraintegrálódását. E folyamatot támogatta a kelengyeláda, valamint annak díszítése, amely rendszerint mitológiai történetekből, legendákból vett jelenetek ábrázolásával adott útmutatást az adott korban tökéletesnek tartott feleségről és anyáról.
A korabeli kelengyeládák ábrázolásai által megrajzolt tökéletes feleség fő vonásai a hűség, a (férj iránti) engedelmesség, valamint az egészség és a termékenység. Az Iparművészeti Múzeum 17. századi, Erdélyből származó kelengyeládáján ezen ideálokat két, Kr. előtti évszázadokban élt római nő, a házastársi hűsége okán tisztelt Lukrécia és az anyaságát, gyermekeit minden más elé helyező Kornélia testesítik meg.
Az Iparművészeti Múzeum jelentős mézeskalácsforma-gyűjteményében több pólyásbaba-forma található a 18. és a 19. századból. A gazdagon díszített textilbe szorosan bepólyált baba képet ad számunkra a 18. századig az egész világon elterjedt, majd a nyugati világban hanyatlásnak indult pólyálási szokásról.
Pólyás baba formájú mézeskalácsot – a termékenység és gyermekáldás reményében – gyakran adtak ajándékba idősebb lányoknak és menyasszonyoknak, illetve – termékeny új évet szimbolizálva – újévi ajándékként is funkcionáltak.
Képek egy asszony életéből
Polgár Ildikó húsz darab porcelánlapból összeállított kerámiaképe az anya-gyermek kapcsolatot, a családi életet, annak intimitását, törékenységét, de akár monotonitását és időnkénti magányát is felidézi.
A műtárgyat alkotó fehér porcelánlapok egy részére – részben különböző, részben ismétlődő – privát fényképeket vitt fel az alkotó, a többi lapra pedig gyűrött gyerekruhákat préselt.
Várandósság és szülésre készülődés
Az Iparművészeti Múzeum kerámiagyűjteményében található fali plasztika – a gömbölyödő hasra helyezett kézzel – a magzattal megélt kapcsolatot idézi meg. A legújabb idők felfedezése a „kompetens magzat”, aki különböző (akusztikus, haptikus) ingerekre reagál, és ezáltal képes kapcsolatba kerülni a környezetével, elsődlegesen az őt testében hordozó anyával.
Nő almával, készítette: Sipos Balázs (2014)Iparművészeti Múzeum
Nő almával
Ádám és Éva története, a bűnbeesés, a(z eredendő) bűn, a várandósság, a szülési fájdalom fogalmai rétegződnek egymásra Sipos Balázs kortárs magyar üvegművész plasztikájában.
A formába öntés technikával készített, pozitív-negatív tereket egymásba záró mű a várandóssággal kapcsolatos ambivalens és negatív konnotációk vagy akár a várandósság idején zajló testi-lelki átrendeződést kísérő szorongató érzések és gondolatok, valamint a születés és a halál összekapcsolódásának képi megfogalmazásaként is értelmezhető.
Faldíszítés terve a szegedi Szülészeti Klinika számára
Az Iparművészeti Múzeum Adattárának gyűjteményében több, Róth Miksához és műhelyéhez köthető, klinikaépületbe szánt faldekoráció-terv található az 1920-as évekből. Ezek egy része a szegedi és a debreceni gyermek-, nőgyógyászati és szülészeti klinikák számára készült.
Magyarországon a szülészet egyetemi szintű oktatása – a sebészethez kapcsolódóan – ugyan már a 18. század végén megindult a Pázmány Péter alapította egyetemen, ám egészen a 20. század elejéig kellett várni ahhoz, hogy vidéki városokban is egyetemi orvosi karokat, valamint oktatási tevékenységet és betegellátást egyaránt végző szülészeti és nőgyógyászati klinikákat alapítsanak, illetve klinikaépületeket építsenek – a korban elterjedt, a klinikum igényeit kielégítő pavilonos rendszerben.
A szülészeti klinikák számának növekedése jelentősen hozzájárult a szülés során bekövetkező anyai halálozás és a csecsemőhalandóság arányának csökkenéséhez – ahhoz a máig létező jelenséghez, amely a várandósság harmadik trimeszterének legszorongatóbb témái közé tartozik.
A gyermek utáni hiábavaló vágyakozást, a gyermektelenséget mutatja be Andersen Pöttöm Panna című meséje a virágban fogant gyermek képében – amely motívum ennek az Iparművészeti Múzeum Könyvművészeti Gyűjteményében találtható, 1917-ben Bécsben készült Andersen-kötetnek a borítóján és címlapján is megjelenik. A gyermekre vágyók – nem is jelentéktelen – hányada néz szembe azzal, hogy a várva-várt gyermek nem fogan meg, s ez az érzelmek sokaságát szólaltatja meg: csalódottságot, kétségbeesést, haragot, a remény és reménytelenség hullámait.
szerző: dr. Király Judit
szerkesztő: Sztankovics Sarolta
Köszönetet mondunk muzeológus kollégáinknak a tárgyválogatásban nyújtott segítségükért és az értékes információkért:
Farkasdy Melinda
Friedrich Krisztina
Heltai Erzsébet
Horányi Éva
Dr. Horváth Hilda
Hutvágner Zsófia
Kálosi Ildikó
Komporday Rita
Dr. Lovay Zsuzsanna
Margittai Zsuzsa
Marosi Eszter
Nagy Györgyi
Novák Piroska
Dr. Prékopa Ágnes
Radványi Diána
Semsey Balázs
Semsey Réka
Dr. Terdik Szilveszter
Varga Katalin
Külön köszönetet mondunk Amber Winicknek.
